Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
Mellékletek
6. melléklet getéssel is beszerezhető kézműipari feldolgozás céljára. Tehát egyáltalán nem teszi szükségessé az állat elejtését, nem bizonyítja húsának fogyasztását sem.2 A régészeti állattan hagyományos megközelítésében elsőként a csonttöredékek számának alapján tájékozódunk az egyes állatfajok fontosságáról. Ezután érdemes megvizsgálnunk a töredékszámok által képviselt súlyarányokat is. A meghatározható csontok túlnyomó többsége emlősökből származik, ezen belül is háziállat maradványa. A szarvasmarha nagy termetéből és csonttöredékeinek nagy számából ítélve egyértelműen uralkodó szerepet játszott az udvarház húsellátásában. Ennek ellenére a vadállatok maradványai a meghatározható csonttöredékek 1/10 részét adták, ami viszonylag magas részesedésnek tekinthető. Az összeállításban a juh- és a kecskecsontok jelentős része összevonva, közös tételként szerepel, hiszen e két faj vázelemei alaktani alapon sok esetben nem különíthetők el pontosan egymástól. A ragadozómaradványok közül három kutyacsont töredéke volt akkora, hogy akár farkasból is származhat. A kutya és farkas közötti pontos különbségtétel azonban csak a koponya egyes részein lehetséges, hiszen a késői középkorban már nagy termetű kutyák tenyésztésével is számolhatunk.3 A borz és a róka egy-egy szórványos maradványa viszont akár a lelőhely rétegeibe fürt járataikban elpusztult egyedekből is származhat. A Baj-Öreg Kovács-hegyen feltárt állatmaradványok részletes felsorolását az 1. táblázat tartalmazza. 2 Choyke 1987, 109-116. 3 Bartosiewicz 1997a, Nyerges-Bartosiewicz 2006. 307
