Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
IV. fejezet: A nemesi udvarház környezete és gazdasági tevékenysége
reprezentációjának tudható be.860 Ezután a vörös márvány igen gyorsan elterjedt mind társadalmilag (bárók, alacsonyabb rangú nemesek, egyháziak, polgárok között), mind pedig földrajzilag.861 Az ország szinte minden pontján találkozhatunk az itt bányászott anyaggal, így ebből faragták Csáktornyái Lackfi István nádor (fi397) keszthelyi, Garai I. Miklós nádor (fi386) siklósi és Bebek György (fi390) királynéi tárnokmester tornagörgői (Hrhov, Szlovákia) vagy a Dunántúl délnyugati részén az Alsólendvai Bánffy család egyik tagjának síremlékét is.862 Az 1543-ig (Tata török kézre kerüléséig) terjedő nem egészen két évszázadnyi időszakból ismertek vörös márvány sírkövek délen Zágrábból, Diakóvárról, Újlakról, Dombóról, Bácsról; Erdélyből Nagybányáról, Menyőről, Gyulafehérvárról, Nagyszebenből; a Felvidéken Kassáról, Berzevicéről, Szepeshelyről, Lőcséről, Besztercebányáról, Nyitráról, Bazinból, Szakolcáról; a nyugati határszél mentén Pozsonyból, Sopronból, Szentgotthárdról. Budán, Esztergomban és Székesfehérvárott egészen a XVI. század elejéig szinte csak a templom körüli temetők durva faragású sírkövei készültek más kőanyagból. (Az ország belső területein ugyancsak mindenfelé találni vörös márvány sírköveket.)863 A „vörös márvány” sírkövek elkerültek külföldre is. Elsősorban Lengyelországba (Krakkó, Gniezno), Morvaországba (Tovacov) és Boszniába (Bobovac). Az emlékanyag nagyfokú pusztulása ellenére többszáz vörös márvány síremlék (jó része töredékes) ismert ebből az időszakból, amely az eredetileg kifaragott mennyiségnek csak kis részét jelenti. Összességében megállapítható tehát, hogy a középkor második felében már iparszerű, az országos kereskedelemben is jelentkező bányászattal, kőfaragó tevékenységgel lehet számolni. Ez a gyakorlat szolgáltathatott alapot a márvány építészeti tagozatoknak, reneszánsz stíluselemeknek a királyi építkezéseken való megjelenéséhez Mátyás uralkodása (1458-1490) idején.864 Míg a román és gótikus stíluskorszakban elsősorban sírköveket faragtak ebből, más figurális munkákat ritkábban, addig Mátyás alatt (feltehetőleg olasz építészei érdemeképp) a budai, visegrádi, tatai építkezéseken építészeti célra is felhasználták a tardosi vörös márványt865, melynek bányászatáról és szállításának költségeiről írásos forrás is szól. A 'Modenái codex’-ben fennmaradt feljegyzésekből tudni lehet, hogy a tardosi és „schini” (süttői ?) bányákból 42 hajó márványt szállítottak 1487-ben és 1489-ben Bu860 LŐVEI 2001, 54. 861 LŐVEI 1992, 9. 862 LŐVEI é. n. 78. 863 LŐVEI 1992, 9. 864 LŐVEI 2001, 55. 865 BALOGH 1955, 33. 225
