Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
Pozsonyban a szabóknak, mint az a kesztyűsökkel kapcsolatban idézett forrásból már kitűnt, nem is lehetett prémes ruhát varrni,761 sőt már eleve nem vásárolhatott senki sem olyan báránybőrt vagy egyéb szőrmét, melynek feldolgozása a szűcsök feladata volt, csak az, aki maga dolgozta fel azt,762 továbbá a prémes ruhák foltozói sem készíthettek új szőrmeruhákat.763 Egyébként ez egy olyan mesterség volt, melyet a nők férjük halála után is folytatni tudtak.764 A felhasznált drága prémek és bélések közé a hermelin, coboly és a nyuszt tartozott. A hermelin és coboly már a XV. században országszerte elterjedt, de egyik is, másik is nagyon drága volt. A cobolyt, amely külföldről származott,765 jobbára csak a városi elit és a tehetős nemesség tudta megfizetni.766 Drága volt az ún. ’variolus is, amely többféle állat drága bőréből összevarrt prém volt. A hiúzszőrmének szintén magas ára volt. A hiúz hátát, lábát és az ún. málát, vagyis a has körüli részét használták prémül és bélésül. Férfi és női ruhára egyaránt alkalmazták. Ugyancsak kedvelt volt a nyúl és a vidra szőrméje.767 A pegyvet már olcsóbb volt, és ugyancsak az olcsóbb szőrmék közé tartozott a nyest,768 amely szépségben egyébként a nyuszttal vetekedett. Az egyszerűbb szőrmék közé tartozott a rókaprém is.769 Pozsonyban a polgárság és a plébániai papság körében ez volt a legáltalánosabb. A végrendeletekben többször említették, mint az összes többi 761 „Item das auch kain schneider hie Rokch fiitter mit Raucher war und kain hant schuster hye hauben mach. ” (ORTVAY 1894-1903, II/4, 165.) 762 „Item das kayner wider uns und unser hantwerch kauffen soi lampfell und sunst underlay gevill das den Kursnem zu gepurd zu verrarbaitten, es sey dan das Er es kunn verarbaitten mit seiner hand und das Er mit der Zech mitleid und mit der StatI (ORTVAY 1894—1903, II/4, 164.) Pesten is az volt a gyakorlat, 1466-os adat szerint, hogy a piacon — kivéve a hetivásárokat — sem külföldi, sem helybeli kereskedő nem árulhatott prémet, csupán a szűcsök; továbbá sem külföldi, sem helybeli kereskedő báránybőröket nem vásárolhatott, hanem csak a helybeli szűcsmesterek. Pest város piacán subát is csak ők árulhattak. (BALOGH 1966,1/579.) 763 „Item auch dye Altpüesser unsers hantverchs sullen nichts newding machen, Anders man soll In ir arbait dy helft der Statt und dy Zech dye ander helfft nehmen! (ORTVAY 1894—1903, II/4, 164.) 764 SZENDE 2004, 122. 765 ORTVAY 1894—1903, II/4, 165. III. Iván fekete cobolyprémet küldött Mátyás királynak 1488-ban, melynek körmei arannyal voltak kiverve, mindegyik lábán 20 db nagyméretű novgorodi gyöngy volt. (BALOGH 1966,1/418.) Prémeket behozó orosz kereskedőkről egyébként az esztergomi vámtarifa legkorábban keletkezett (valószínűleg III. Béla kori [1172-1196]) (DOMANOVSZKY 1979, 70.) részében már említést tesznek előírva azt, hogy a drága prémeket egylovas szekéren hozó orosz kereskedő akár Pesten, akár Esztergomban, akár másutt száll meg, fél márkát fizet. („Mercator autem, de Ruscya uenienes, unus equi, siue in Pest, siue Strigonij, siue alibi descendant, et similiter hij, qui pelles deferunt caras, soluunt dimidiam marcam. ') (KNAUZ 1882, 238.) 766 SZENDE 2004, 162. 767 ORTVAY 1894-1903, II/4,165. 768 A pozsonyi végrendeletekben előfordultak nyestbőr kalapok. (SZENDE 2004, 155.) 769 ORTVAY 1894-1903,11/4, 166. 200
