Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
szőrmefélét együttvéve,770 ugyanakkor még a nagyurak sem vetették meg téli ruháikon a rókamálas bélést. Kedvelt volt körükben a fekete színű nyúlszőrme is. Az ezzel bélelt felső köntösök még a XVI. században sem tartoztak a közönségesebb ruhák közé, még fő rendű asszonyok is viseltek ilyeneket.771 A juh és bárány gereznája a legegyszerűbbek közé tartozott, valószínű ez terjedt el a legjobban, bár egy hosszú báránygerezna 3 és fél forintba is kerülhetett. A juhbőrök azért is jelentettek biztos nyersanyagforrást a szűcsök számára, mert a magyar juhfajta gyapja nem nagyon volt alkalmas posztónak. Ugyancsak felhasználták a farkasbőrt, amelyből jobbára subákat készítettek, illetve bélésnek használták.772 A Zay által említett ködmön (elöl nyitott, felölthető, ujjas felső ruha) mellett a suba volt a másik legáltalánosabban viselt szűcsmunka. A suba arab eredetű szó, a magyar nyelvben 1290-óta fordul elő.773 Talán az ujjatlan juhbőr palástot lehet a legáltalánosabban használt subatípusnak tekinteni, azonban volt ujjas változat. Természetesen nemcsak gyapjas juhbőrt használtak fel készítéséhez, hanem szinte valamennyi szőrmetípust.774 Mátyásnak is voltak prémes subái, nyestköpenyei,775 akárcsak Beatrixnek, akinek subája aranyszövetes cobolyprémes volt.776 II. Ulászló 1494—1495-ös számadásaiból az derül ki, hogy az övé petymeg vagy cobolyprémből készült, borításul pedig selymet használtak, amit zsinórral díszítettek.777 Tömeges viseletére utal az, hogy Mátyás a már idézett, 1482. augusztus 25-én Hainburg ostroma közben kelt levelében azt kéri a pozsonyi tanácstól, hogy subák vásárlása végett a pozsonyi szűcsöket és szőrmekereskedőket késedelem nélkül küldje hozzá, és szigorúan meghagyta nekik, hogy a fent nevezett szűcsöknek és kereskedőknek szekereket adjanak, hogy a subákkal 770 SZENDE 2004, 161. Gyakori volt még a helyben vadászható üregi nyúl maija és gereznája. (SZENDE 2004, 162.) A hátprém (gerezna) kevésbé volt értékes, mint a hasi szőrme (mái). (SZENDE 2004, 150-151.) 771 ORTVAY 1894-1903,11/4 ,166. 772 ORTVAY 1894-1903, II/4, 166-167. Magyarország egyébként gazdag volt prémes állatokban, amit tanúsítanak a már idézett exportra vonatkozó adatok. Megtalálható volt nálunk a már tárgyaltakon kívül egyebek mellett a mókus, menyét, nyuszt vidra, evetke és a hód is. Már korábban idézésre került az esztergomi vámtarifának az az adata, hogy 2000 mókus és 1000 nyúlprém után állapították meg a vámtételt. („Item de pellibus Squiriononum duorum milium, sex pondera soluuntur. Item de mille leporinis pellibus, quinque pondera soluntur.’) (KNAUZ 1882, 239.) 773 MN III. 332-334. 774 1 5 1 5: ,.Aliam Subám Cikladem deauratam wlgo az hewlgh zederyes kamuka subath. ” 1516: „Egh zewld aranyat Nwsth suba, Maas zewld aranyos Nussal Beleih Egh zewld arany as Hewlgh suba... Egh weres atlacz suba pegywetel Beleih. Negh pegywethmal suba" 1546: „Eg hodbor swbat” (SZAMOTA 1902—1906, 863.) 1522: „ Unam subám vulgo kosnesth vocatam. ” „ Vna nigra Sathinea suba subducta nest. ” (SZAMOTA 1902-1906, 695.) 775 BALOGH 1966,1/417. 776 BALOGH 1966,1/422. 777 BALOGH 1966,1/494. 201
