Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
szíjgyártó (1450), mészáros (1452), bognár-esztergályos-asztalos (1459), szabó (1459), lakatos-sarkantyús-páncélgyártó-kardcsiszár (1461), nyerges (1461), tímár (1467) és a varga (1480) céh, de 1514-ben már övgyártó, ötvös-festő, kovács, kádár, olajpréselő és fazekas céh is volt. Kolozsváron mészáros (1422), lakatos (1467), sarkantyús (1472), ötvös (1473), szabó (1475), kovács (1477), takács (1479), szűcs (1479), kötélgyártó (i486), majd a XVI sz. elején kádár (1507), fazekas (1512) és a tímár (1514) céh is működött.708 Budán, ahol 1531-ig nyolcvanegy szakma mutatható ki: 15 céhbe szervezett 25 iparágról vannak adatok, de sokkal többre lehet következtetni a Jogkönyv és az 1522-es árszabályzat alapján.709 Pestről a vargák céhszabályzata ismert 1444-ből, az íjnyíl-pajzs-tegezkészítők, nyergesek és szíjgyártók céhe 1446-ból, a szűcsöké ugyancsak 1446-ból, a szabóké 1447-ből, összességben 11 céhet, és 27 céhbe szervezett iparágat lehet kimutatni. Továbbá van 11 olyan céhbe szervezett szakma is, amelynek egy mestere sem fordul elő oklevelekben.710 Az iparosrétegre a meglehetős tagoltság volt a jellemző. Sopronban 1459-ben az iparosság 30,2%-a számított vagyontalannak.711 A bőredények A fejezet címében nem véletlenül szerepel mesterségnév helyett a késztermék megnevezése, ugyanis nem lehet tudni, hogy Magyarországon kik, a bőripar mely ágához tartozó mesterek voltak ezek készítői, külföldön is kis létszámú volt az a szervezet, amely ezeket az iparosokat tömörítette. Az Angliában talált késő szász időszakból való bőredények a kerámiák alakját mintázták. A kulacsokat két formára: körte-, illetve hordóalakúra készítették.712 A leghíresebb, legelterjedtebb bőredény azonban a XIV. században feltűnő „black jack”, ami növényi cseres eljárással készített bőrből varrt nagyméretű kancsó volt, belsejét szurokkal vagy fémmel burkolták.713 Nemcsak a köznép és a földművesek használták, hanem a főpapok, hercegek sőt még a királyok asztalán is megtalálható volt még a kora 708 SZŰCS 1955,118. 709 KUBINYI 1973, 114. Az 1522-es árszabályzat külön foglalkozik a bőriparosok közül a vargákkal, tímárokkal, irhagyártókkal, szűcsökkel, szíjgyártókkal, nyergesekkel. 710 KUBINYI 1973, 115. 711 SZŰCS 1955, 119. A kérdéssel Szűcs Jenő idézett munkájában részletesen foglalkozik. (SZŰCS 1955, 53-66., 111-122.) 712 CHERRY 1991,312. 713 WATERER 1946, 39. Angliában készültek hatalmas agyagkancsók, fémedényeket is gyártottak, a kerámiaipar azonban nem indult fejlődésnek egészen a XVII. századig. Bőrből viszont bővében voltak, így mi sem volt természetesebb, hogy a bőredényeket, palackokat, kanosokat nagy mennyiségben állították elő. (WATERER 1946, 36.) 194
