Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

újkorban is.714 A XVII. században ott járt franciákra annyira furcsán hatott látványuk, hogy hazatérve azt emlegették, hogy az angolok a csizmájukból isznak.715

Olyan helyeken is kedveltek voltak a nagyobb méretű bőredények, ahol sok embert étkeztettek, azaz a háztartás nagysága meghaladta az átlagot, így pl. kolostorokban, egyetemeken stb. A bőredények és bőrtartályok népszerűségüket annak is köszönhették, hogy tartósságuk okán viszonylag hosszú ideig lehetett használni őket, ráadásul nem voltak törékenyek.716

A magyar forrásokban nincs nyoma annak, hogy a bőredények nálunk különösebben népszerűek lettek volna, igaz nincs is túl sok adat rájuk.

A tömlőféléket már a honfoglalók is széles körben használták. Menandrosz említi, hogy az ugurok királya vízzel telt tömlőket adott a törkökhöz küldött követeknek,717 Bíborbanszületett Konstantin a türk fürdővel kapcsolatban tesz említést bőr víztartályról,718 Anonymus pedig arról írt, hogy a magyarok „az Etel folyót pogány módra, tömlőn ülve úsztatták át”.719 Valószínűleg a hadra kelt katonaság is bőr kulacsokban, tömlőkben vitt magával bort, vizet nemcsak az államalapítás előtt, a vándorlás idején, hanem az után is, végig a középkor folyamán.

Bőredényre vonatkozó adatot az írásos forrásokban azonban csak egy helyen sikerült találni, ott is meglehetősen negatív kontextusban. Az 1436 és 1438 között Magyarországon tartózkodó Marchiai Jakab (1391-1476) a magyarországi husziták hitelveit, illetve bűneit lajstromba szedve iratának 63. pontjában azt jegyezte fel, „hogy Krisztus vérét bőrpalackokban viszik titkon övéik áldoztatására.”720 Valószínűsíthető, hogy itt nem általában a bőredények ellen emelt szót Marchiai, hanem az ellen a gyakorlat ellen, hogy az egyházi liturgia során a husziták ilyen edényeket használtak. A

714 WATERER 1946, 39.

715 WATERER 1946, 38. A ‘black jack’ egészen a XIX. század második feléig forgalomban volt Angliában. (WATERER 1946, 39.) Európa sok más országában, a Közel- és Távol-Keleten is használtak bőrpalackokat, ám ezek bárány-, kecske- és tevebőrből készültek. Tartósság, szilárdság és koptathatóság tekintetében a cserzett marhabőrből készített jellegzetes angol palackok voltak a legjobbak, (WATERER 1946, 33.) bár az a tény, hogy belülről szurokkal bélelték, arra utalhat, hogy a bőr folyadékmegtartó képessége önmagában nem volt elégséges.

716 CHERRY 1991, 312. 1512-ben Northumberland grófjának Wressele-i és a Leconfield-i kastélyaiban a kerámiaedényeket a minőséget tartósabban őrző bőredényekre cserélték. A valós képhez az is hozzátartozik, hogy bár a bőrtömlőféleségek ősidők óta használatosak voltak a víz, bor szállítására, tárolására, ám ha rosszul varrták össze őket, akkor szétszakadtak, és idővel a bőr is elgyengülhetett. Erre utalhat az Újszövetség egyik gyakran idézett mondata „Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped; a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.” (MATE 9/17.)

717 GYÖRFFY 1958, 47.

718 MORAVCSIK 1984, 34.

719 PAIS 1984, 16. „De egressu eorum... et fluvium Etyl super tulbou sedentes ritu paganismo transnataverunt.” (SZENTPÉTERY 1937,1/41, Cap. 7.)

720 „Isti sunt articuli, quos reperi et extirpavi coopérante domino in regno Hungarorum, Sciclorum et Transilvanorum... 63. Quod portant sanguinem Christi in flaschone decorio secrete ad communicandum suos. ” (LUKCSICS 1938,11/21,24.)

195