Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

(de csak egyszer egy esztendőben), akkor amikor a király vagy a királyné átutazik ott; minden szűcs egy ködmönt, minden nyereggyártó egy zablát stb.701

A társulások működése mellett azonban alakultak valódi céhek is, melyekre 1367- től vannak adatok Pozsonyból, és kialakult céhrendszer tárul elénk az erdélyi szász városokban is.702 Pozsonyban a vargák, valamint szűcsök céhe ismert,703 míg az erdélyi szászok hét székének Nagy Lajos által 1376. november 9-én Nagyszebenben újra helyreállított szabályzatában704 17 céhben 27 különböző mesterséget soroltak fel, köztük a tímárokét, irhatímárokét, vargákét, övkészítőkét,705 szűcsökét, kesztyűsökét valamint a bőrtáskakészítőkét706 és nyergesékét.707 Legtöbb adat céhre, köztük a bőripariakra, a XV. századból maradt ránk. Sopronban ebből az időből: mészáros-, pék-, varga-, tímár-, szabó-, szűcs-, molnár- és ács-, posztókészítő- és kovácsszervezetekről van adat. Pozsonyból mészárosok, vargák, pékek, szűcsök és posztónyírók, valamint pék- és vargalegények szabályzatait ismerjük. Bártfán a 15 sz. végén kilenc céh működött: mészáros, pék, varga, szabó, lakatos-kardkovács, bognár, szíjgyártó sörfőző, molnár. Kassán a XV. sz-ból ismert a szűcs (1448), a takács (1429), az erszénygyártó (1439),

701 CJH 1899, 218-219. Idézi SZŰCS 1955, 114. (Vö. 592. jegyzet!)

702 ENGEL 2001/B, 111.

703 A mészárosok, pékek, posztónyírók, ácsok és halászok céhe mellett. (ENGEL 2005, 111.)

704 SZÁDECZKY 1913, II/7.

705 Az övkészítők a tűkészítőkkel, üstművesekkel, kocsigyártókkal, kardművesekkel, lakatosokkal együtt a kovácsokkal alkottak egy céhet. (SZÁDECZKY 1913, II/11.)

706 Szerepelnek még a mészárosok, pékek, foltozószabók és süvegesek, kötélverők, gyapjúszövők, takácsok, bodnárok, szabók fazekasok, íjgyártók, kádárok. (SZÁDECZKY 1913, 1/33.; SZÁDECZKY 1913, 11/12-13.)

A kézműves céhek számára a király egyebek mellett elrendelte, hogy bármely kézműves a maga mesterségét bármi helyes módon akarná gyakorolni, a munkájához és mesterségéhez tartozó kellékeket és a szükségleteket, amennyit akar és képes, a maga számára egyedül más vagy más társaságok nélkül vásárolhat a saját művéből, amennyit akar és módjában áll, készíthet, vásárba vihet és árusíthat, úgy háznál, mint piacon; valamint inast és segédet saját munkájához, amennyit csak akar, szabadon tarthat. (SZÁDECZKY 1913, II/8.) Továbbá két vagy több mesterséget egy kézműves se gyakoroljon, hanem ha közülük valamelyik több mesterséghez is ért, azok közül azt, melyet gyakorolni akar, válassza ki, a többi mesterséget húsz márka finom ezüst büntetés megfizetésének terhe alatt örökre hagyja el. (SZÁDECZKY 1913, II/9.)

A tímárokkal kapcsolatban pedig előírták, hogy bőrt háznál vagy bőrt szarv nélkül egy tímár se merjen venni, hogy elkerülje a lopott marhák bőrével való kereskedés veszélyét. Huszonöt marhabőrnél kevesebbet egy kereskedő se vásárolhatott, akár idegen volt, akár a városból való; vásári napon az első mise elvégzése előtt egy tímárnak sem lehetett bőrt venni. Az elégtelenül, nem jól kidolgozott bőrt ha vásárba vitték, a tímárok céhmesterei elkobozták. (SZÁDECZKY 1913, II/10.)

A szűcsökkel kapcsolatban egyebek között olyan határozatokat hoztak, hogy mókusbőrt 100, báránybőrt 50, róka- és nyestbőrt 25 darabon alul egy kereskedő se vehessen. A szűcsök idegen prémből semmiféle munkát ne készítsenek, hacsak a bőrök tulajdonosa azt a munkát nem a maga vagy a családja számára kívánja készíttetni. Régivel hamisított új munkát a céhmester elkobozta a Szent Mihály őrangyal oltár javára. Egy szűcsnek se lehetett prémek vásárlására pénzösszeget elfogadni, idegen kereskedőtől és idegen kereskedőnek bármily prémet a hét szék határain belül eladni. Az a szűcs pedig, aki a bőrökkel spekulált, évenként két forintot volt köteles adni a Szent Mihály őrangyal oltár javára. (SZÁDECZKY 1913, II/11.)

707 SZÁDECZKY 1913,11/13.

193