Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a céhes anyagot az ipar tárgyalásakor ugyan nem lehet kihagyni, de az csak egyik eszköze a valóság feltérképezésének, nem pedig az egyetlen. Ezt akkor is figyelembe kell venni, ha egyébként nem áll a kutatás rendelkezésére más forrás, csak az. A céhek Magyarországon a maguk kijegecesedett formáival, a munkafolyamatokat, vásárlást, eladást, de még az életformát is egyaránt gondosan és aprólékosan szabályozó előírásaival nem a semmiből pattantak elő, és nem is külföldi hatások teremtették meg. Kialakulását rendszerint megelőzte az iparosok ösztönös helyi szervezkedése, amely csak a verseny fokozódásával igényelt újabb és újabb szabályokat.692 Bizonyos települések kézművesei már a XIII. sz. folyamán testület jellegű szervezkedésekbe kezdtek. (Esztergomban a pénzverők, mészárosok, Óbudán a mészárosok, Pesten a hajósok.)693 A mészárosok érintőlegesen kapcsolhatók a bőriparhoz, de konkrétan magára az iparágra ilyen vonatkozású információ ekkor még nem található. Pozsonyban a XIV. sz. második feléből van adat tímárok társulatára. Az 1379-es adólajstromban két irhás, 14 tímár és két tímárözvegy694 szerepel, akik közösen fizették az adót695 és az adókönyvben summus cerdonum-ként említik őket.696 1369-ben a kolozsvári szűcsök nyertek elővásárlási jogot biztosító privilégiumot,697 de közösségük céhhé formálisan csak száz évvel később, 1479-ben alakult. A helyi tímároknak még 1465-ben is csak egy Szűz Mária nevét viselő laza, vallási társaságuk volt, akik a szűcsökéhez hasonló kiváltságot kaptak nyersbőr vásárlására, és csak 1514-ben alakultak szervezett céhhé,698 de hasonló lehetett a helyzet Budán is. A Jogkönyv csaknem 60 iparágat sorol fel a XV. sz. első felében, ám ezek közül ekkor még legfeljebb 10-12 alkotott céhet699 és a példákat lehetne sorolni olyan, a kolozsvárihoz hasonló vallási társaságok felsorolásával, amelyeket az azonos ipart űzők közössége alkotott a különböző városokban.700 Beletartozik a sorba Zsigmond 1405-ből származó első városi dekrétumának már idézett 13. cikkelye, amely egy-egy iparág mestereit közösségként kezeli, amikor előírja, hogy az illető városnak bárminemű mesteremberei egy-egy kézműves terméket tartoznak adni a lovászmesternek 692 SZŰCS 1955,112. 693 ENGEL 2001/B, 110. 694 ORTVAY 1894-1903, II/4,148. 695 SZŰCS 1955, 114. 696 ORTVAY 1894-1903, II/4, 150. 697 Ebben a város elrendeli, hogy sem városbeli, sem idegen nem vásárolhat 100 bőrnél kevesebbet, azaz a kicsinyben való nyersanyagvásárlást a helyi négy szűcs monopóliumává tették. (SZŰCS 1955, 113.) 698 SZŰCS 1955,113. 699 SZŰCS 1955,114. 700 SZŰCS 1955,115-116. 192
