Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
hiánya önmagában nem a gazdaság vagy az ipar elmaradottságának a jele,689 ráadásul az alacsony népsűrűség értelemszerűen szűkebb belső piacot is jelentett.690 Az eltérő adottságok miatt a magyar történelmet nem lehet kizárólag a nyugateurópai mintákhoz viszonyítottan értékelni (bár azok szerint is kell és fontos), így a középkori magyar ipart sem lehet a nyugat-európai céhes fejlődéshez viszonyítottan megítélni, mert az torz eredményhez vezethet. Ráadásul a céheinkre vonatkozó források erősen hiányosak, jobbára a szabad királyi városokra, azok közül is a jelentősebbekre szolgáltatnak adatokat, ám ezek esetében sem az összes iparágra, hiszen egyes becslések szerint a XV. század végén a mesterségeknek legfeljebb egyharmada alakíthatott ki céhszervezetet.691 így a bőripar feldolgozásával kapcsolatban sem a céhekről szóló írásos anyagok jelentik az alapot (bár kihagyni sem lehetett azokat). Ezek hiányosságait jól példázzák a külföldi forrásokban fellelt magyar módszerü bőrkikészítésre, illetve a bőrexportra vonatkozó információk, mivel ezekre a bőriparral kapcsolatos hazai forrásokban (sem az egykorúakban, sem pedig a későbbiekben) szinte semmi sem található. Mint már a korábbiakban szó volt róla, volt egy olyan bőrfeldolgozó módszerünk, illetve voltak olyan bőráruink, amelyek annyira keresettek voltak külföldön is, hogy megpróbálták utánozni őket. (Franciaországban olyan színt adtak a saját maguk által gyártott bőröknek, mint amilyen a magyar bőráruké volt, hogy a külső hasonlóság alapján eladhassák magyar bőrként és Németországban is sokan azt állították magukról, hogy az általuk gyártott bőráru magyar módszerrel készült.) Miután ez nem sikerült, a XVI. század végén tímárt küldtek ide a technika elsajátítására, ami után a francia tímárok, szíjgyártók, vargák céhei egyaránt gyártani akartak ilyen árut, az ezekből adódó súrlódások miatt több rendelkezést is alkotni kellett, sőt az eltanult technika révén a franciák maguk is exportáltak magyar módszerrel kikészített bőröket, illetve bőrárut. Ha a külföldi kútfők nem emlékeztek volna meg minderről, akkor a hazai céhesés egyéb források alapján sem a gyártási kultúráról, sem az exportról nem tudnánk semmit. Szerémség és Szlavónia számított. (KUBINYI 2001,279.) Más számítás — Engel Pál — szerint a népesség 2,5 és 5,5 millió közé tehető, reálisnak a 4,5 millió fős adatot tartja. (ENGEL 2001,273.) 689 Inkább az ország gazdasági struktúrájához való alkalmazkodásról van szó. (BÁCSKAI 2002, 20.) 690 A szociológusok szerint a nagy népességkoncentráció hozta létre a lakosság bonyolult foglalkozási, vagyoni, társadalmi, etnikai, vallási differenciáltságát, amely a kis népességű települések sajátos, a szomszédságra jellemző, kölcsönös ismeretségen alapuló szerkezeténél bonyolultabb, összetettebb társadalmi kapcsolatrendszert eredményezett. (BÁCSKAI 2002, 14.) 691 BÁCSKAI 2002,49. 191
