Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
III. fejezet: A középkori magyar bőripar
Arra, hogy a magyar hadnak a XIV. században is meghatározó eleme volt a könynyúlovasság, számos adat található a Viharnak krónikájában. Munkájukban több olyan megjegyzés szerepel, amely közvetlenül vagy közvetetetten utal erre a sajátosságra. Olvasható például az, hogy a magyar király 1346-ban ,Apukába való átkelésére irányuló terveinek előmozdítása végett 30000-nél több magyarral s némettel, nagyobbrészt lovassal, közülük 20000 íjász, a többi kiváló lovas” Szlavóniába érkezett.617 618 „A mostani olaszok előtt csodálatosnak tűnik fel a lovasok nagy száma, mely a magyar királyt ellenségei ellen harcba kíséri.” „S mivel az uralkodó felhívására rögtön, halogatás vagy késedelem nélkül mozgósítaniuk kell, azért minden község és báró kijelölte azokat, akik a hadi szolgálatra ki két, ki több lóval, könnyű támadó fegyverekkel, vagyis íjjal, puzdráikban nyilakkal s személyük védelmére hosszú karddal felszerelten állandó készenlétben tartoznak állni. Általában állandó ruházatként bőrzekét viselnek, s amint jól bekenték(!), egy másikat öltenek rája, erre ismét egyet aztán még egyet, miáltal igen erőssé és védelemre igen alkalmassá teszik. Fejüket ritkán borítja sisak, hogy a nyilazásban ne akadályozza őket, mert ebben van minden reményük.” „Harcmódjuk nem a csatamezőn való helytállásban, hanem portyázásban, megfutamodásban, üldözésben, nyilaik kilövöldözésében, meghátrálásban s az ütközésre való visszafordulásban áH ”6i8 Treviso ostroma kapcsán említi: „Csakhogy állatias és vakmerő magyarjai nagy számukkal zavart okoztak, mivel nem lehetett igazgatni s rendben tartani őket.”619 „A magyar lovasok mértékfeletti száma, mely afféle barbár nép módjára nem tűri a katonai fegyelmet s nem tud feljebbvalóinak engedelmeskedni, amint kevéssel fentebb elmondtuk volt.”620 A VIII. könyv 74. fejezetében az 1358-as évnél említik, hogy „a gróf nem rettent meg a váratlan támadáson, s bátor szívű s harcban járatos ember létére rögtön leszállított lováról mintegy 100 magyart, s rohamot intéztetett velük a meredély ellen, hogy nyilaikkal s kiáltásaikkal elűzzék a sziklafalon rejtőzködő parasztokat: de kevésre mentek, mivel a parasztok előnyös, biztos és a magyarokénál sokkal magasabban fekvő helyeken voltak, ahová a magyarok csizmában, nehéz fegyverzetben s zekében nem tudtak felkapaszkodni.”621 „1359. május havában Magyarország királya több bárójával s nagyszámú lovas íjászával s másféle néppel átkelt Rácországba.”622 „A firenzeiek magyarjai pedig, mint természetüknél fogva haszonleső és portyázásra termett nép, egészen a Sansavino monostoráig hatoltak s vagy 50 foglyot ejtettek.”623 617 VILLANI 1909, 159. 618 VILLANI 1909,257-259. 619 VILLANI 1909,261. 620 VILLANI 1909, 262. 621 VILLANI 1909,276. 622 VILLANI 1909, 282. 623 VILLANI 1909, 298. 175
