Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

„Piero de Farnese úr ... 1363. május 7-én 800 magyarral s más jó lovas néppel s 800 válogatott gyalogossal Bagno a Véna felé nyomult.”624

A paduai Oratorio de S. Giorgio északi falára festett Királyok Imádása kép jobb szélére festett magyar katona is lovas,625 és íjászokként emlegeti a magyarokat a Cronaca Carrarese az 1370-es években.626

A XIV. század végén Szécsi Miklós nádor (1385. aug. 28. után - 1386. okt.)627 fiai arra kötelezték magukat, hogy a „németekkel való viszály” idejére Muraszombat melletti kúriájukban 20, a többi birtokukon 60 lovasíjászt fognak tartani.628 Az 1396-os nikápolyi csatában is jelentős volt a lovasíjászok száma.629 A középkor hátralévő időszakában is fontos szerepet töltött be a magyar haderőben a könnyűfegyverzettel ellátott lovasság, mivel a legtöbb nemes számára az ilyen típusú felszerelés volt anyagilag is elérhető. Amikor Zsigmond 1397-ben bevezette a telekkatonaság intézményét, akkor ezt figyelembe is vette, mert 20 jobbágytelek után kellett a nemesnek egy könnyűfegyverzetű lovasíjászt kiállítania.630 Arra nézve, hogy ez konkrétan milyen fegyverzetet jelentett, a telekkatonaságra vonatkozó törvények adnak némi információt. Az 1435-ös dekrétumban tegezes lovas kiállításáról írnak (33 jobbágytelek után kellett egyet kiállítani).631 V. László 1454. évi dekrétumában száz jobbágykapu után négy tegezes lovas és két hasonlóképpen tegezzel, pajzzsal és kúpjával ellátott gyalogos kiállítását rendeli el.632 II. Ulászló 1492. évi dekrétumában még

624 VILLANI 1909, 299.

625 Altichiero de Zevio (1330—1358) készítette. (KURCZ 1988, 115.)

626 BOROSY 1962, 170.

627 SZENTPÉTERY 1985, 99.

628 BOROSY 1962,158.

629 BOROSY 1962, 171.

630 ENGEL 2001, 146.

631 „De triginta tribus colonis, unus eques armis bene instructus mitti in expeditionem debet...de singulis triginta tribus jobagionibus, proprias sessiones, et terras, more aliorum jobagionum, in possessionibus, quibus resident, habentibus, et census, collectas, munera, seu alia servitia dominorum, cum aliis jobagionibus supportantibus, unum: de centum vero, tres: et sic consequentur de aliis, quotquot habuerint, de singulis centum, singulis tres pharetrarios, equestres; ad minus videlicet, arcus, pharetras, gladios, et biccellos habentes, et ad bellandum aptos, et utiles, ipsimet personaliter accedendo: ad quoslibet exercitus regni generales conducere teneantur. ” (CJH 1899, 246.) A nemesi tömeg nagyobb része, nagyjából kétharmada (Szlavóniát nem számítva nagyjából 12-13 ezer család) voltaképpen parasztnak számított. Birtokukat az a telek alkotta, amelyiken laktak, és nem voltak jobbágyaik sem. A jobbágyokkal bíró valódi földesurak száma 6500-7000 családból állt, ezeknek 20 vagy ennél kevesebb portájuk volt, és alig éltek jobban, mint az egytelkesek. (ENGEL 2001, 280.) A nemesség gerincét azok alkották, akik 20-nál több portával rendelkeztek. Számuk eleinte jelentős volt, azonban az idők folyamán a birtokelaprózódás miatt ez fokozatosan csökkent. (ENGEL 2001, 281.) 1490-ben 32 főúrnak volt 50-nél több faluja és 1000-nél több portája, ők birtokolták az ország területének 27%-át. További 56 előkelő família rendelkezett a föld 10%-ával, és 30%-a jutott a köznemességre. Azaz mintegy 80 vagyonos és többszáz viszonylag jómódú családdal lehet számolni. (ENGEL 2001, 279.)

632 „Equites quatuor, pedites duo, a portis centum, conscribantur. Nobiles unius sessionis, singuli in bellum proficiscantur. § 1... de centum portis jobagionalibus, tam ecclesiasticarum, quam secularium personarum;

176