Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

tönként kell beszedni) ugyan külön szakmaként kezelte pl. a kantár-, illetve zablakészítőket (frenifices) és a szíjgyártókat (corrigiatores),605 de ettől függetlenül figyelembe kell venni azt is, hogy az e fejezetben tárgyalt szakmák valószínűleg nem mindenhol jelentek meg önálló mesterségként, és az iparosok kölcsönösen állították elő a többi rokon szakma áruit is. A szíjgyártók övkészítésére és az övkészítőkkel emiatt folytatott vitájára pl. Kassáról van adat 1515-ből.606

Általános gyakorlatnak lehet tekinteni a kardhüvelyek bőrrel történő bevonását, aminek az volt a célja, hogy a fa vagy fém tokot védjék az időjárás káros hatásaitól.607 Angliában ez a munka a fegyverkovácsok dolga volt. Egy 1350-es rendelkezés szerint Londonban kizárólag borjúbőr lehetett a borítás anyaga.608 Nálunk sajnos nincs adat arra vonatkozóan, hogy a kardcsiszárok, fegyverkovácsok, esetleg valamelyik bőrös iparág mestereinek feladata lett volna ennek elvégzése, és azt sem lehet tudni, hogy melyik állat bőrét ítélték erre a célra megfelelőnek. Ha esetleg a hüvely bőrrel történő bevonását nem is valamelyik bőrösmester végezte, annak a bőrnek a kikészítését, amelyiket erre a célra használták már igen. (Feltehetőleg a tímár.)

E fejezet végén a leírtak összegzéseként azt lehet mondani, hogy az itt tárgyalt mesterségekkel kapcsolatos adatok alig engednek meg több következtetést, mint annak megállapítását, hogy a tárgyalt iparágak létezése igazoltnak vehető, azaz a honfoglalókkal kapcsolatban említett áruk készítése (akár több önálló mesterséggé fejlődve, akár más módon) a középkorban is tovább élt. La Lande munkájából ugyan nagyjából megtudhattuk, hogy milyen módon gyártották azt az alapanyagot, amely ezekhez az árukhoz kellett, de a különvált szakmák technikai fogásairól, az áruk elkészítési folyamatáról semmilyen információnk nincs, legfeljebb a recens anyag alapján lehetne ezekről képet alkotni.

Pusztán csak az iparra vonatkozó adatokból nem derül ki az sem, hogy mennyire volt ez az ágazat az iparon, illetve az országon belül kiterjedt, mennyire értékelték fontosnak és jelentősnek ezeknek a bőráruféleségeknek az előállítását, azaz mekkora volt a

605 „Ceterum universi artificos mechanici, puta sartores, gemmifisores, aurifehri, carpentarii, lapicidae, fabri, pictores, mensatores, plumbi figuli, rosores, textores, frenifices, cupri fabri, barbarii, macellarii, pellifices, corrigiatores, sutores, sellipari, lanifices, seripari, calcarii, curripari et cerdones, caeterique mechanici artifices in civitatibus et oppidis duntaxat residentes de singulis tabulis et officinis eorum, ultra praenotati unius floreni subsidium Jumatim, ut praefertur exigendum solvere teneantur florenum unum. ” (CJH 1899, 788—790.)

606 Kassán 1515-ben pl. vita támadt az övkészítők és a szíjgyártók között, mivel ez utóbbiak szintén gyártottak ‘schrottergurtel’-t, 'heller gurtel'-t és ‘breyten huzarischen gurtel’-x. (KEREKES 1913, 30.)

607 A magyar forrásanyagban Zsigmond lengyel herceg számadásaiban található erre utaló adat. Az 1501. november 12-i bejegyzés szerint fekete bőrt vettek zablához és kardhüvelyhez. „Item eodem die per manus Chlewyczki ad frenum et ad pochwi de nigro corio pro domino principe, quod frenum cum argento deaurato disponi debuit, na zadanek dedi I. flor.” (DIVÉKY 1914, 137.) A pochwi” lengyel szó, jelentése ‘kardhüvely’. (DIVÉKY 1914, 248.)

608 CHERRY 1991, 315.

172