Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

III. fejezet: A középkori magyar bőripar

vezve, az 1379-es adókönyv szerint akkor még nem is laktak ott adózó tarsolyosok,597 de az 1434. éviből már ismert Henrik tarsolyos, aki két libra adót fizetett, 1491-ből van adat János tarsolyosra (abban az évben szerzett polgárjogot), 1511—12-ből Kewler Wernhart tarsolyos, 1503-ból pedig Pál tarsolyos neve ismert, aki feleségére hagyta házát.598 1439-ből van adat a kassai tarsolyosok szervezetéről is.599

A tarsolynak a korabeli anyagi kultúrában elfoglalt helyére utalhat az, hogy amikor a hencidai vám mellett a Kanizsay-familiárisok soproni polgárokat támadtak meg a XV. században, az elvett javak között a tarsolyok erszények, kések, fűszerek és lovak társaságában fordultak elő.600

Az övkészítőkre vonatkozóan (hasonlóan a fent tárgyalt nyergesekhez vagy tarsolyosokhoz) csak minimális információ tartalommal bíró adatokkal lehet találkozni.601 Az erdélyi szászok hét székének Nagy Lajos által 1376. november 9-én Nagyszebenben újra helyreállított szabályzatában a felsorolt 27 különböző mesterség között olvasható az övkészítőé is, Pozsonyban viszont az 1379-es adókönyv szerint még nem voltak adózó övkészítők, sőt az 1434-es adókönyv sem ismer ilyeneket. Az 1439-es telekkönyvben azonban szerepel pápai Miklós602 övkészítő háza, 1463-ban István övkészítőtől vesz fel kölcsönt a város.603 A Budai Jogkönyvben együtt szerepelnek a kesztyű-, táska-, erszény- és nadrágfűző készítőkkel.604

II. Lajos 1522-es törvényében (24 iparosmesterséget megnevezve kimondta, hogy a városokban és mezővárosokban lakó kézművesek minden asztaluk és műhelyük után az egy forintnyi segélyen felül még egy forintot tartoznak fizetni, amelyet szintén füsmit solicherr arbait, der sy sich pflegen zu generen. Auch sülien dy gest solicherr arbait oder das gleichen in den wochen nymmer fail haben, den an den Zwain margk tagen in der wochen, als am mitichen vnd am freitag, pey vertust der selbigen güeterr. Vnd dem Richter dÿpuess. ” (MOLLAY 1959, 107.)

597 ORTVAY 1894—1903, II/4 201-202. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy ilyen áruk nem készültek, vagy maga a mesterség nem létezett volna már akkor is, hiszen pl. az erdélyi szászok hét székének Nagy Lajos által 1376. november 9-én Nagyszebenben újra helyreállított szabályzatában 27 különböző mesterséget soroltak fel, köztük az övkészítőkét, bőrtáskakészítőkét és nyergesekét. (SZADECZKY 1913, II/7-13.)

598 ORTVAY 1894-1903, II/4 202.

599 Szabályzatuk kimondta, hogy a mesterré váláshoz három mesterremek elkészítése szükséges, (SZŰCS 1955, 146.) és szerződés nélkül a legény 14 napnál tovább nem tartható. (SZŰCS 1955, 152.)

600 SZŰCS 1955, 104. („Bursas, cultellos, peras piper et equos.')

601 Övét nemcsak bőrből készítettek, hanem textilből is A végrendeletekben az öv a leggyakrabban előforduló ékszerfajta. Volt köztük lemezes, melyeknél textilalapanyagot nem említenek (Sopronra jellemző), a másik gyakori típus textilalappal bírt. (SZENDE 2004, 137—138.)

Angliában többnyire kevesebb súlyt fektettek az öv bőrének minőségére, mint az arra illesztett veretek díszességére és mennyiségére. (CHERRY 1991, 315.)

602 „Niclas gurtler von papa. "(ORTVAY 1894-1903, II/4 200.)

603 ORTVAY 1894-1903,11/4 200.

604 MOLLAY 1959, 107. A vonatkozó 130-as cikkely tartalma már idézésre került a tarsolyosokkal kapcsolatban.

171