Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)

II. fejezet: A tímári munka

A kutatás történetének ez a részlete azért került bemutatásra, mert abban az esetben, ha két különböző tudományág más-más időben, más-más módszerrel dolgozva ugyanarra az eredményre jut egy adott témával kapcsolatban, önmagában is bizonyító erővel bír.

E rövid, bár fontos kutatástörténeti kitérő után következzenek azok a megállapítások, melyeket történeti állattani vizsgálat eredményezett. (6. melléklet)

,A lelőhelyről több mint 3500 állatcsont töredéke került elő, amelynek súlya meghaladta a másfél métermázsát.” (6. melléklet 306. old.)

„Bőr hasznosítására nemcsak a csontok anatómiai helyzete és a vágásnyomok eredete, helyzete, hanem az állatok életkora is utalhat. Noha az egyedek bőrfeldolgozást befolyásoló életkorának és nemének technikai szempontból pontos megállapítására a csontleletek alapján ritkán van lehetőség, a kifejlett szarvasmarha ujjpercek szokatlanul nagy koncentárciójából szokás tímárkodásra következtetni.” (6. melléklet 334. old.)

„A kevésbé értékes húsrészeket képviselő csontok a Baj-Oreg-Kovács-hegy középkori régészeti állattani leletanyagában uralkodó szarvasmarha maradványoknak éppen negyedét adják. Figyelembe véve, hogy az egyetlen egyed 12 pár bordájának és 20 körüli csigolyájának, valamint testközeli hosszúcsontjainak töredékei ehhez képes aránylag milyen kis számban fordulnak elő, joggal feltételezhetjük, hogy az említett száraz végtag csontjai kézműipari hulladékként kerültek az udvarház leletanyagába.” (6. melléklet 332. old.)

„Arányát tekintve még ennél is több a szarvas, az őz és a ló húsminőség szempontjából értéktelen lábvégcsontja az anyagban... A szarvascsontok több mint a fele a lábvégekből származik, amit nehéz lenne a hurchatástól eltérő okokkal magyarázni. Ez egyúttal nemcsak a nagyobb vázcsontok hátrahagyását jelenti az erdőben, hanem azt is, hogy a szarvasok bőrét tudatosan az udvarház közelébe hozták... A helyzet hasonlónak tűnik a lényegesen kevesebb őzcsont esetében.” (6. melléklet 332. old.)

„A húsfogyasztás szempontjából jelentéktelen ló lábvégcsontjainak nagy aránya nem meglepő. Jelenlétük szinte kizárólag az állat bőrének hasznosításával magyarázható.” (6. melléklet 332, 334. old.)

„Ha városi léptékű, iparszerű bőrfeldolgozással Baj-Oreg-Kovács-hegyen túlzás is lenne számolnunk, a helyi tímárkodás feltételezése egyértelmű magyarázatot ad az étkezési szempontból értéktelen testrészek nagyarányú jelenlétére a település régészeti állattani leletegyüttesében.” (6. melléklet 334. old.)

,A szarvasmarha- és szarvascsontok között statisztikailag bizonyítottan is magas a lábvégcsontok aránya. Ez a tény, valamint a csontokon található nyúzásnyomok ugyancsak arra utalnak, hogy a baji udvarház környékén jelentős bőrfeldolgozás folyhatott. Ebből a szempontból különösen a szarvasbőr kikészítésére utaló csonttani leletek tűnnek újdonságnak.” (6. melléklet 342. old.)

Az állatcsontanyag lett tehát az a leletcsoport, melynek vizsgálati eredménye megmutatta, hogy a régészet által feltárt „díszletdarabok” között milyen előadás folyt, hi110