Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Domokos Péter: Ismét a finnugor eposzokról

Ismét a finnugor eposzokról Domokos Péter (ELTE Finnugor Tanszék, Budapest) 1985-ben - az ismert jubileum kapcsán - emlékezetes konferenciát szerveztek finn kollégáim Turkuban.

1 Magam az ún. kis finnugor népek eposzairól, eposz-kísérleteiről szóltam.

2 Megemlítettem, hogy a téma kutatásának számos történeti, politikai, filológiai akadálya van. Azt a meggyőződésemet is hangoztattam, hogy az „eposz ügye" - különféle prognosztizációk és bölcsnek vált megfontolások ellenére - a jövőben is fontos témája marad a finnugrisztikának (és általában véve a tudománynak). Szubjektív emlékem, hogy a feledhetetlen szép turkui napok pauzáiban, a televízióban mintegy tanúja voltam a szerencsétlen szovjet pártfőtitkár, K. Csernyenko utolsó fellépéseinek. Akkor sem voltam jós, nem is gondoltam tehát, hogy a világtörténelmet átformáló változások előtt állunk. - Nem föladatom M. Gorbacsov éráját értékelni, a peresztrojka, a glasznoszty mibenlétét taglalni, de a tény: tény, hogy a Szovjetunió összeomlott. És vele együtt szétesett az ún. „szocialista tábor" is. Mindez még napjainkban is aligha felfogható jelentőségű fordulat a politika, a történelem stb. számára, de nagy talány - kihívás a mi pici szakmánk, a finnugrisztika - s ezen belül a finn-magyar-finnugor folklór - művelői számára is. Ne essünk azonban extázisba az örömtől, a látszólagos demokráciák beláthatatlan távlataitól. A felszabadult archívumok irattömege anarchiával fenyeget, a mindenütt növekvő gazdasági nehézségek a kutatást és a publikálást rendkívüli mértékben megnehezítették, olykor lehetetlenné tették. A finnugor eposzokról 1996-ban természetesen jóval többet mondhatok, mint tíz évvel ezelőtt, de a hiányokat, a gondokat is jobban látom most, mint akkor. Többek között ezért is csupán inkább számbavételre vállalkozom ezúttal - a turkui rendezvényt követő adatokkal -, azaz egykori előadásom kiegészítésére. Talán lesz egyszer lehetőségem a részletesebb elemzésre, értékelésre is. A megadott képet azzal próbálom ugyanakkor teljesebbé tenni, hogy szót ejtek a nagy eposzokról, a Kalevaláról és a Kalevipoegről is - de csupán magyar vonatkozásban. Bevezetésemet azzal zárom, hogy a finnugor (uráli) eposzokkal összefüggő, örvendetesen gyarapodó eseményeket (felfedezéseket, kiadásokat, szakirodalmat), egyetlen kutató napjainkban már aligha tudja számon tartani. Törekvéseiben azonban nem csupán képességeinek és idejének korlátozottsága gátolja, hanem az egyre nehezebb, képtelenebb feltételek a könyvek beszerzésében, a tájékozódásban. 1 KALEVALA 1987a 2 DOMOKOS 1987, 261-71. 61