Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Domokos Péter: Ismét a finnugor eposzokról
A témát a Kalevalával indítom. Ennek a nagy alkotásnak öt (!) teljes, önálló, külön fordítása olvasható magyar nyelven. Szentő Imre viszonylag kevéssé ismert vállalkozása 1987-ben jelent meg Münchenben. 3 Tolmácsolásában a mü értelmezése, belső tagolása, a poétikai, verstani, stilisztikai felfogás sokkal több figyelmet érdemelne, mint amennyiben részesült. Ezt az átültetést alig ismerik Magyarországon, a szakkönyvtárakban sem található meg! 1985-ben (a turkui konferencia után) jelent meg magyarul a második - a ténylegesen teljes! - Kalevipoeg.^ (Ez tehát azt jelenti, hogy a Bán Aladár-féle 1928-as fordítás - nem B. A. hibájából! - hiányos volt.) Az új kiadás Bereczki Gábor rendkívül igényes, pontos fordítása alapján, Rab Zsuzsa munkája nyomán öltött költői formát. Erről a két nevezetes opusról az elmúlt 10 évben fontos írások is napvilágot láttak Magyarországon. Ami azonban ténylegesen jelentős és perspektívákat kínál a nemzetközi finnugrisztika és folklorisztika számára, az Voigt Vilmos doktori értekezése a balti finn folklórról. 5 Remélem, hamarosan könyvként is olvashatjuk, pl. finnül, észtül, németül és oroszul. Nem ártana, ha olykor az angol és amerikai kollégák is rákényszerülnének elolvasni valamely szakirodalmat (és szövegeket) nem az anyanyelvükön! Mindazonáltal - még ezen a jól ismertnek (s kellően feltártnak vélt) balti finn területen is érhetik komoly meglepetések az érdeklődőt, sőt, a szakma legkiválóbb művelőit is. Amikor Jyväskyläben 1995 augusztusában (a finn rendezők ajándékaként a VIII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus résztvevői számára) kézbevettem a szetu népeposzt, a Peko-t, valósággal megrendültem.6 Megvallom, a nagy örömön, meglepetésen túl, megnyugvással állapítottam meg: az irodalom- és folklórtudomány (főként elmélet) egyes divatos nagyságai (több mint száz éve folyamatosan) túl korán temették az eposzt (együtt a folklórral, a népművészettel), illetve nyilvánították „korszerűtlennek", stb. A Seppo Suhonen és Paul Hagu szerkesztésében kiadott 8 ezer soros művel a szetu Anne Vabarna neve Arhippa Perttunen, és Larin Paraske neve mellé került, a tudós világ pedig készülhet egy új jelenség magyarázatára, az ún. „rendelésre" születő-készülő eposz, illetve más folklór-alkotás értelmezésére. Szép és elgondolkodtató feladat! Az eposz kérdéskörében mindazonáltal Mordóviában történt a legtöbb figyelemre méltó esemény az utóbbi tíz esztendőben éppúgy, miként a korábbi évtizedekben. (Ezekről és ezekből azonban csak napjainkban kerülnek elő újabb valós adatok, dokumentumok.) 1985-ben beszéltem már a V Radajev összeállította Szijazsar című eposzról, amely nagy vitát váltott ki a mordvin folkloristák és irodalmárok között. V Radajev - a kilencvenes évek elején halt meg — rendkívüli 3 KALEVALA 1987b, 377. 4 KALEVIOPEG 1985. 5 VOIGT 1995. 6 PEKO 1995, 224. 62
