Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

M. G. Ivanova–K. I. Kulikov: Az ősi udmurt mitológia és a Rigvéda

gyerekeket ment meg a vumurttól (vízi ördög), aki a szél szellemének segítségével rabolja el a gyerekeket.

8 A bika-víz motívuma a világ sok népének mitológiájában létezik, de különösen elterjedt a finnugoroknál. A legősibb idők óta a mai napig megőrződött udmurt áldozathozatalokban a bikát a termékenység szimbólumának tekintik, Muzjem Mumi-nak, a Föld Anyjának áldozzák. Gera Szelti községben (Udmurt Köztársaság, Szelti járás) egy nemzetségi áldozóhelyen 1931-ben még őrizték egy bikához hasonló ábrázolással díszített lemezkét.

9 A skandináv szagákban is említik a biarmi áldozóhelyen a szent bikát, tehenet és sast. A Kosza menti permi komik külön az áldozathoz neveltek bikákat: Marij El köztársaság északi vidékein a Víz Anyjának fekete bikát áldoztak.

10 Az udmurtok és a volgai tatárok a termékenységgel összefüggő „guzsdor" rítus során fehér bikát áldoztak. Nyilván nem véletlen, hogy az udmurtok Ostolez-nek (a bika hónapja) nevezik a márciust, amikor megkezdődik a hóolvadás. Végül vizsgáljuk meg a vallási rítusokban megfigyelt cselekvő mítoszokat. Az udmurtok egyik legjelentősebb rítusa az elsőszülött tűz csiholása, a „Vil til potton". Önmagában ez nagy szentség. A papok már előző este megkezdik a felkészülést. Rituálisan megmosakodnak, új fehér ruhát öltenek, éjjel elindulnak a szent ligetbe és a hajnal beköszöntétől elkezdik a rituálét, de előzőleg imát mondanak az isteneknek, bort vagy sört (szura védikus nyelven, szúr udmurtul, szóra mari nyelven, szera csuvasul, sör magyarul) isznak. Az elsőszülött tűz csiholásához egyszerű, de meglehetősen érdekes tárgyakat használnak: az alaposan kiszárított alsó deszkában kerek mélyedés van. Ez a női nemet szimbolizálja. A mélyedésbe lekerekített végű, függőleges botot illesztenek - ez a férfi nem jelképe. A bot tetejére rakják a felső deszkát, amelyen lapos mélyedés van. Ez utóbbit olajjal vagy zsírral kenik meg, hogy jobban csússzon. A függőleges botra íjhúrt tekernek. Ezután a papok mindkét oldalról tartva az íjat elkezdik előre-hátra mozgatni, másik kezükkel a felső deszkalapot nyomják, s egyidejűleg függőleges helyzetben tartják a forgó botot, ezzel nagymértékű súrlódást hozva létre az alsó mélyedésben. A tűzcsiholás meggyorsítására az alsó mélyedésbe erősen kiszárított, apróra őrölt taplóport szórnak. Amint az alsó mélyedésben megjelenik a tűz, a mélyedéshez szorítanak egy kiszárított taplódarabot és vigyázva annak izzására a rituális tűzhelyhez viszik. Feltétlenül három tüzet raknak. Ezután újra bort vesznek magukhoz és imádkoznak az istenekhez hálát adva a nagyszerű ajándékért - a Vil tilért, majd a bort (szúr) a tűzre öntik. Ez a rítus a legősibb időkben keletkezett és csaknem változatlanul őrződött meg napjainkig. VLADIKIN-PEREVOZCSIKOVA 1937, 170-171. 9 VLADIKIN-PEREVOZCSIKOVA 1937, 172. 10 VLADIKIN-PEREVOZCSIKOVA 1937, 17353