Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

M. G. Ivanova–K. I. Kulikov: Az ősi udmurt mitológia és a Rigvéda

folytatják az Indráról - vagy annak megfelelő istenről - szóló mitologikus elbeszélést. Lehetséges, hogy az ilyen lemezes fésűk nagy számban készültek, és a mitológiai szüzsé ábrázolások sajátos galériáját alkották. Nem kétséges, hogy a széles, szabad felületű lemezzel rendelkező fésűket azért készítették ilyen formájúra, hogy ábrázolások sorát helyezzék el rajtuk. Más funkcionális szerepe nem lehetett ezeknek a lemezeknek. Mi több, a lemezek még kényelmetlenséget is jelentettek, amikor a fésű használatára, vagyis a haj kifésülésére került sor. Csak sajnálkozhatunk azon, hogy őseink nem gondoskodtak arról, hogy ennek a művészi ágnak valamennyi produktumát ránk hagyják. Ebben az esetben nyilvánvalóan feltárult volna előttünk vallási-mitológiai képzeteik nagy titka. Természetesen feltételezhetjük, hogy a régi udmurt művész a Rigvéda mitológiától függetlenül is ábrázolhatta a párharc jelenetet. De akkor miért rajzolta oda a küzdő felek közé - méghozzá nagyon alaposan és mértanilag pontosan - a svasztikát, ezt az indoárják fő emblémáját jelentő szoláris jelet? És miért foglalják bele az udmurtok a mai napig szőnyegeik mintájába a svasztikát annak ellenére, hogy a fasiszták diszkrediálták ezt a jelet? Ezen kívül gyakran látható a házak oromdíszeinek mintái között is. Az indoárjákhoz hasonlóan a régi udmurtok is a mozgó Nap szimbólumának tekintették a svasztikát. A fentiekből arra következtethetünk, hogy a régi udmurtok ismerték az Indra és Rúdra közötti párharcról, a gonosz és a jó erők örökös harcáról szóló mítoszt. Talán az udmurt mitológiában párhuzamosan létezett hasonló szüzsé, amely különböző eredetű ideák hosszú és bonyolult kontaminációja eredményeként jött létre. Az pedig kétségtelen, hogy az udmurt mitológiában a bikát a vízzel azonosították. A „víz-bika" alakja még a gyermekfolklórban, mondókákban is megőrződött: - Kuaz zorem vued kitin? - Ose juiz. - Osed kitin? - Kam tupala vizsiz. - Hol van Kuaz (a Természet Istene) esővize? - Megitta a bika. - Hol a bika? Átkelt a Káma folyón.

6 V. E. Vladikin és T. G. Perevozcsikova szerint az ehhez hasonló dalocskák megvannak a komiknál, szaamoknál, karéioknál, észteknél és finneknél. „A víz-bika jelenségek asszociációjára épülnek egyes udmurt találós kérdések is: Osez ülep, kuez zolep (élő bika, bőrét kifeszítették - jég a folyón); osez koske, kuez zoltjckisza kile zolep (megy a bika, bőre kifeszítve marad - befagyott folyó); Zsizsol tirosz os koskoz (teljes ládára való bika megy - víz a jég alatt).

7 A bika-víz egységéről szóló képzetek ősi voltára utalnak a más finnugor népeknél ismert, vándorló tavakról és forrásokról mesélő mondák. így például az észtek - az udmurtokhoz hasonlóan - úgy tartották, hogy a tavak őrzője a bika. Említik a Kalevala rúnáiban. Az egyik udmurt mesében a bika 6 VLADIKIN-PEREVOZCSIKOVA 1937, l6Ç>. 7 VLADIKIN-PEREVOZCSIKOVA 1937, 169. 52