Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Margarita Ivanova: A kr. u. 1. évezred végi – 2. évezred elejei udmurt emlékek etnokulturális sajátosságai

biekben a tatár-mongol expanzió, illetve azt követően az orosz államhoz csatlakozás eredményeként a gazdálkodási ágakban, a kereskedelmi partnerek kicserélődésében bekövetkezett változások jelentős módosulásokhoz vezettek a viseletben. Először erősen lecsökkennek, majd végleg eltűnnek a saját gyártmányú fémékszerek. Helyükbe a hímzés, és a nem kevésbé színes és gazdag, saját készítésű összetett ékszerek lépnek. A csontfaragványok elsősorban a készítmények választékával tűnnek ki, hiszen több mint 40 típust különböztethetünk meg. Néhány fajtából több száz darab van, több típusból tárgyak tucatjait ismerjük, de vannak egyedi faragványok is. A munkaeszközök, fegyverek, hétköznapi használati tárgyak jelentős részének nincs etnokulturalis meghatározottsága. A használati és pipereeszközök, a csüngők, kultikus tárgyak, a munkaeszközök egy része formájában és díszítésében nagyobb mértékben jellemző a Csepca-vidéki emlékekre és etnikum meghatározó. A legérdekesebb és legelterjedtebb készítmények közé sorolhatjuk a fülkanalakat (445 db), a magas, egyoldalas fésűket (78 db), kanalakat (207 db). A háromdimenziós faragványok közé tartoznak a lófejek. Nincs közöttük két tökéletesen egyforma példány, néha az ábrázolás stilizáltsága megnehezíti a szüzsé felfoghatóságát. Egyes csüngőket a torokrészen lévő jellegzetes bőrredő alapján jávorszarvasként értelmezhetünk, de vannak olyan példányok is, amelyek kacsára emlékeztetnek. Az analógia nélküli, unikális tárgyak között nevezhetjük meg a kötőtűket. Az egyik ilyen tű tetejét jávorszarvas vízszintesen elhelyezett fejével díszítették, egy másikon művészien komponáltak meg egy többarcú antropomorf ábrázolást. Egy jávorszarvas agancsból készült, hosszúkás, enyhén meghajlított tengely szoborszerű medvefejet ábrázol jól kiemelt, bemélyített kantárzattal. A több mint 500 darabot számláló díszített készítmények vizsgálata azt mutatja, hogy a fülkanalak, fésűk túlnyomó többsége, a „bogozok" jelentős része díszített, s ritkán bár, de díszítették a kés- és árnyelek, a kanalak, lemezek, orsógombok felületét. A Csepca-vidéki ornamentika sajátossága a bekarcolt vonalak uralkodó szerepe. A motívumok a következő alapvető mintákból tevődnek össze: pontok, pikkelyek, „zászlócska", besatírozott sávok, háromszög, homorú oldalú négyszög, besatírozott rombusz, kitöltetlen, több helyen megtört sáv. Kimutatták, hogy egyes motívumokat előszeretettel alkalmaztak meghatározott tárgytípusokon." A középkorban a Közép-Volga-vidéken és a Csepca-medencében a csontkészítmények a 8-9. századi sírokban jelennek meg. Kis számban ugyan, de gyakorlatilag a teljes választéka képviselve van itt azoknak a tárgyaknak, amelyek később széles körben elterjedtek a Csepca-vidéki földvárakban az 1. évezred végén - 2. évezred elején. Még később a csontot már nem használják, de a régészeti anyagban ismert díszítő motívumok és művészi képek visszhangja világosan követhető 6 ARMATINSZKAJA 1995a. 31