Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

ben, későbbi, jobbára a 10. század második felében való elterjedéstik pedig Erdélyben, illetve Erdély határain mutatkozik. A régészeti elterjedés és kronológia alighanem párhuzamosítható a kavarok 10. századi Kárpát-medencei történetével. Ezek a 10. századi rekonstrukciók azonban mindig is bizonytalanok maradnak, az adatok elégtelen volta miatt. Ami a dózsakerti településnek a Komárom-Esztergom megyei honfoglaló leletek közötti helyét illeti, e vonatkozásban még feltevésekbe sem igen lehet bocsátkozni, lévén hogy a dózsakerti telep közelében illetve környezetében más honfoglaló települést nem ismerünk. Aligha tévedünk azonban, ha a település honfoglaló lakóit (legyenek azok akár kavarok, akár honfoglaló magyarok) összekapcsoljuk azzal a hierarchikusan kiemelkedő körrel, amelynek települési területét a nyugati tarsolylemezek lelőhelyei jelzik: Bana, s a Dunától északra Perbete és Galgóc. A természetes közlekedési útvonal a dózsakerti települést szorosabban is kötheti a banai sírlelethez, de ugyancsak a természetes közlekedési útvonal - ez esetben másik útvonal - köti a dózsakerti települést a Gerecse mentén temetkező csoportokhoz, a dunaalmási kis temető mellett Szomódhoz és Neszmélyhez (ez kronológiáikig is így van: a település e sírleletekkel párhuzamosan keltezhető). Az egyetlen dunántúli tarsolylemezes sírról, Banáról, nem csupán a dózsakerti településsel való lehetséges kapcsolata miatt kell szólnunk.

70 A leletek - természetesen - nem ásatás során kerültek elő, így elképzelésünk sem lehet arról, hogy valójában mi is volt a sírban. Azt mindenesetre a hitelesítő ásatás megállapította, hogy a lelőhelyen egy férfi és egy női lovassír volt (női lovassírt a megyében csak Almásfüzitőről és Esztergomban, a Bibliothekánál ismerünk). A banai férfisírt annak idején nemzetségfőnek vagy előkelő csatlósának gondolták meghatározni,

71 Dienes István viszont a legtehetősebb honfoglaló magyar réteghez tartozónak, törzsi, nemzetségi előkelőnek tartotta.

72 Szabó János Győző ugyanakkor kiemelkedő funkciót betöltő kavarnak sejtette a banai sír férfihalottját.

73 Nem itt a helye annak, hogy részletesen elemezzük azt a tökéletes bizonytalanságot, amely régészeink között uralkodik 10. századi leleteink társadalmi besorolásakor. A banai sírban mindenesetre volt egy szerkezetét tekintve teljesen egyedi ezüst tarsolylemez, egy ezüstbevakásos bronz ellenzőjű szablya, aranyozott ezüst véretekkel díszített öv, msmerevitos tegez, vas nyílhegy, arany szemfedőlemezek. Ezekhez társultak az aranyozott ezüst lószerszámveretek és az aranyberakúsos vas kengyel. A női sírban arany ruhadísz, valamint aranyozott ezüst lószerszámveretek kerültek elő. A banai férfisír tehát tarsolyát tekintve egyedül áll a 10. századi KISS 1970, 219-233. BARTHA 1970, 260. Ha persze jól értem a rossz angol fordítást. DIENES 1972, 14.; DIENES 1978, 24-25. SZABÓ 1983, 45. 198