Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában

leletek között. Egyedül áll azonban abban is, hogy a lószerszámveretek teljesen aranyozottak, sőt, kengyele aranyberakásos. Olyan kiemelkedő leletegyütteseink lószerszámveretei, mint a geszterédi

74 vagy a zempléni,

75 csak részben aranyozottak, mi több, ezekben az együttesekben csak egyszerű vaskengyelek vannak - a banai aranyozott, e vonatkozásban kivételes a korszak leletei között. Aranyozott ezüst díszítése van a rakamazi szórvány kengyelnek,

76 amely viszont valószínűleg az itteni feldűlt A sírhoz tartozott, s ismerünk egy lelőhely nélküli ezüstborításos, aranyozott vörösrézzel berakott kengyelt.

77 Ha tehát a gazdagságot, előkelőséget a nemesfém, illetve nemesfémmel díszített tárgyak alapján ítélnénk meg, akkor felszerszámozott lovát tekintve a banai sír előkelőbb, mint a geszterédi, zempléni vagy rakamazi sírok. Fettich Nándor szerint a tarcali, geszterédi és a bécsi szablyák a „magyarság előkelői számára" (für die ungarischen Grossen) készültek,

78 1942-ben azonban a bécsi szablyát már 875 körül Álmos vagy Árpád számára készítettnek tartja,

79 nyilván ehhez viszonyítva értékelte a geszterédi sírt is. Erről később azt írta, hogy nem volt az egész honfoglaló magyarság fejedelme, akármilyen előkelő nemzetség- vagy törzsfő is lehetett.

80 Kiss Lajos szerint a geszterédi a vezérek korszakának egyik legkimagaslóbb sírlelete, ugyanitt azonban a német szövegben „ein der hervorragendsten Grabfunde eines Führers" meghatározás szerepel,

81 tehát kiemelkedő vezéri sír. László Gyula mindig is fejedelemnek tartotta a geszterédi sír halottját,

82 őt pedig ebben követte Szőke Béla is,

83 s ehhez másokat is fejedelmi, törzsfői sírként kapcsolt. Dienes István régebben a geszterédi sír halottját kérdőjelesen törzsfőnek,

84 majd ugyancsak kérdőjelesen törzs- vagy nemzetségfőnek tartotta,

85 Mesterházy Károly viszont régebben

86 és ujabban is,

87 Rakamazzal és Zemplénnel együtt nemK1SS L. 1938, 13-, VII. t. stb. 75 BUDINSKY-KRICKA 1965, 333.; BUDINSKY-KRICKA-FETTICH 1973. 76 A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG 1996, 117. 77 LÁSZLÓ 1943a, 18-19-, IV. t.; DIENES 1972, 68.; HONFOGLALÓ 396., 8. k. 78 FETTICH 1937, 93- (magyar), 246 (német szöveg). 79 FETTICH 1942, 34. 80 BUDINSKY-KRICKA-FETTICH 1973, 62. 81 KISS L 1938, 16. (a német szöveg 25.) 82 LÁSZLÓ 1943, 141.; LÁSZLÓ 1944, 162., 357.; LÁSZLÓ 1977, 183. 83 SZŐKE 1962, 18., 20. 84 DIENES 1962, 210., 10. j. 85 DIENES 1974, 15-16. 86 MESTERHÁZY 1980, 112., 127. - Utóbbi helyen még Tarcalt is hozzájuk sorolja. 87 MESTERHÁZY 1993, 301. 199