Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Vékony Gábor: Komárom-Esztergom megye a honfoglalás korában
Nem járunk jobban másik középkori írónk, Anonymus adatainak felhasználásával sem. A dózsakerti település a középkori Komárom megye területén fekszik. E megye kezdeteiről pedig a következőket írja Anonymus, aki egyébként Kézai mellett másik középkori régészünk: „Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott Ketelnek a Duna mellett, ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt később Ketel fia, Alaptolna várat épített, amit Komáromnak nevezett. Ennek a várnak a szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind a vezértől kapott népek kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketek meg a fiát, Tolnát". Mivel Ketel Anonymus kun vezérei közé tartozik, ezeket pedig a honfoglaló magyarokhoz csatlakozott kavarokkal azonosították, a dózsakerti település kavar jellegűnek is tartható leletei miatt felvetődött, hogy a település a későbbi Katapán nemzetség kavar őseinek szállása lenne. Anonymus azonban ugyancsak kitalált történeteket írt, mint Kézai Simon, csak ő nem elsősorban az ókori romok alapján, hanem a helynevek felhasználásával ötlötte ki ezeket (s ezzel nem csak első régészünk, hanem első nyelvészkedő történészünk is volt). Komárom megyében a Dunától délre pedig két Tolna nevű hely is volt, az egykori Tolmabábolna, illetőleg a mai Vértestolna, s alighanem a 13- század közepén kapta Terjén falu a ma is meglévő Kethely nevét, amelyek alapján Anonymus itt temettette el „pogány szokás szerint" Alaptolnát és Ketelt is. Anonymus regényes gestájának adatait ezért nem használhatjuk föl a 10. századi történeti események rekonstrukciójakor, nemcsak Komárom-Esztegom megye területén, hanem másutt sem. A Szent István kori vármegyerendszer kialakulásához ugyancsak nem használhatók ezek az adatok, ennek rekonstrukciójakor viszont komolyan számbavehető az az említett feltevés, amely szerint a dózsakerti település területe a később összeszűkült Visegrád megyéjéhez tartozott volna. Bánhidát azonban még később is felváltva emlegetik Komárom és Fejér megyében, így azt sem tudjuk kizárni, hogy ez a terület valójában Fejér megye előzményéhez tartozott, amennyiben persze egyáltalán lehettek előzményei a 10. században a vármegyerendszernek. A komolyan számbavehető adatok inkább arra látszanak utalni, hogy a vármegyerendszer előzményeivel a 10. században nem számolhatunk. A dózsakerti település helyzetének meghatározásakor így a 10. században írott forrásadatot nem használhatunk. Azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy a település keleti eredetű, illetőleg keleti kapcsolatú leletei eléggé szoros rokonságban vannak a kazár kaganátus régészeti kultúrájával, illetőleg kultúráival, így annak lehetősége mégis csak fennáll, hogy a település lakói között azokat a kavarokat is keressük, akik a kazároktól elszakadva a honfoglaló magyarokhoz csatlakoztak. A körbordás nyakú edények, amelyek a dózsakerti települést többek között jellemzik régészetileg, Északkelet-Magyarország korai honfoglaló régészeti anyagával tűnnek föl, jelentős koncentrációjuk figyelhető meg Komárom-Esztergom megyé197
