Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében
tüntetett vonal {Itineararium Antonini 128,6 - 131,1), amely a Szerémségbe és Sirmiumba tartott. Az útirányok mellett lehet érvelni, de a kérdés eldönthetetlen: ezért azt sem lehet biztonsággal megállapítani, hogy a vonulás során talált keresztény lakosság tömegében a Dráva-Száva között, vagy a Dél-Dunántúlon (Délnyugat-Dunántúlon) élt-e? Mindenesetre az irat szóhasználata, a Duna görög és latin megnevezése (Danubius, Ister), valamint a Duna-parti megbeszélésen 50 elnöklő Szent Paulinus aquleiai pátriárkának Erik friauli herceget gyászoló versében 51 Sirmium említése inkább a szerémségi, mint a dunántúli szakasz mellett szól. Pippin hadjáratát megelőzően Erik alighanem Sirmium felé vonult. Pippin serege sem ment más irányba. Az eldöntetlen kérdések ellenére, a Duna-parti szinódus határozatai alapján nem zárható ki, hogy a 8. században is élt keresztény lakosság a Dunántúlon. Különösen azért, mert az előző időszak gazdag volt keresztény emlékekben. Ez Pippin hadjáratától függetlenül vonatkozik a Nyugat-Dunántúlra is, ahol a település-és víznevek részleges megmaradása folyamatos lakosságot bizonyít. A vidék a későavar korban a gyéren megtelepült vidékek közé tartozott, ami elősegítette egy kontinuáló (és anyagi kultúrájában átalakuló) népesség fennmaradását. 4. A negyedik szakasz az avar hatalom szétbomlása utáni időszak, amelynek keresztény leletei a korábbiaktól lényegesen különböznek. A 8. század utolsó évtizedében a frankok meghódították az avar terület, a Dunántúl egy részét. A Kárpát-medence nyugati felén befolyást gyakorló, majd 828-tól kezdve a Rába-MarcalRinya vonaltól nyugatra, az őrgrófságokra szervezett Karoling állam 52 térfoglalásával ismét létrejött a rendezett kapcsolat a frank-bajor egyházon keresztül Rómával, megszűnt a vidék egyházi elszigeteltsége. A területet a Drávánál osztották meg a püspökségek fölötti egyházi joghatóságot gyakorló két érsekség, Aquileia és Salzburg között: a folyótól délre eső terület az aquileiai, az északi a salzburgi püspökséghez került. 5 3 Megalakultak az egyházközségek: ez azonban a frank egyházi vagy világi birtokosok kereszténységét jelentette elsősorban. A vidék térítéséről és egyházi gondozásáról térítő vándorpüspökök, chorpiscopusok gondoskodtak; többüket név szerint is ismerjük 54 (Dominicus 844-850 körül, Swarnagal, Altfrid, Rihpald 869 körül). Nem lehetetlen, hogy a vidék püspöki szervezetének alapítáHogy az egyházi tanácskozásra ott került sor, ahol Pippin serege elérte a Dunát, a Rytmus de Pippini regis victoria Avarica (MGH Poetae 116, „castra figit superflumen albidum Danubium") és az egyházi tanácskozás helymeghatározása {supra ripas Histri Danubii... castra calcatius metatus) bizonyítja. MGH Poatea lat. Aevi carol. I. 116-117.; NORBERG 1979, 100: Hericum mihi dulce nomen plangite, / Sirmium, Pola, tellus Aquileiae / Iulii Forus, Cormonis ruralia / rupes Osopi, iuga Cenetensium, / Abtensis humus ploret et Albenganus. A grófsági szervezethez: MITTERAUER 1963. MGH DD Karl d.Gr. nr. 211. Vö. DOBSCH 1981, 166. Vö. WOFRAM 1979, 153. 175
