Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében

tört korlát és oszlopfő (?) töredékei lehetnek. Ezek lelőhelye az Eötvös utca, amely a temetőtől délre, az antik város területére esik: a 4. századra keltezhető faragványok közösségi bazilikát is díszíthettek. Ezeken a faragványokon nincsen olyan jelkép, amely egyértelműen keresztény felhasználásukat bizonyítaná. Mivel e faragványokat a forma alapján a keresztény kultikus körben is használták presbyterium korlátként, a cancellum vagy transenna-nak nevezett faragványok kultikus felhasználásúak is lehetnek. Hozzá kell még tennünk: a 4. században a nagy állami építkezések (a katonaiak kivételével) néhány centrumtól eltekintve (Sirmium, Savaria) megszűnnek. A keresztény kultuszhelyek mindkét típusa (a közösségi templom és a sírépület) azonban éppen ebben az időszakban épültek fel. Ezért azok a kisebb méretű faragványok (oszlopfők és korlátok), amelyek készítése a 4. századra határozható meg, keresztény kultikus felhasználása jöhet szóba elsősorban. Ilyenek például a szentendrei

18 és aquincumi

19 kisméretű oszlopfők. A fémből vagy agyagból készült mécsesek

20 (Szombathely, Zalaegerszeg) sem kizárólag ókeresztény kultuszhelyek berendezési tárgyai. Erre egyedül a kereszttel vagy Krisztus-monogrammal díszített templomi lámpafüggesztők

21 alkalmasak. (Bonyhád környéke, monogramok a Magyar Nemzeti Múzeumban, brigetioi bronzkereszt: sírkápolnából vagy közösségi bazilikából származnak, megállapíthatatlan; a lelőhelyek is bizonytalanok). Nagyobb számban ismertek a temetkezési épületek, az egyszerű négyszögletes helyiségtől kezdve a két, három, öt, hét apszisos vagy összetettebb alaprajzúig.

22 Megállapítható, hogy a hosszabb idő során alakult dalmátiai és itáliai temetőépületektől eltérően az alsóhetényi mauzóleum

23 egységes tervezés és építés során jött létre. Az egyszerűbb, hosszhajós, apszisos föld feletti emlékhelyek építészeti típusa főként DNy-ról, Itáliából és főleg Dalmátiából eredeztethető. Az alattuk lévő esetenként festett - sírkamrák építésének szokása a császárkori balkáni provinciák gyakorlatának felel meg. A kettős eredet eredménye a sírkamrás memóriák elterjedése Pannónia, illetve a Dunántúl DNy-i részén, Pécsen és környékén. Egyes esetek ellenére a 4. vagy 5. századi melléklet- és viseleti tárgyak nélküli sírokat kétséges kereszténynek tartani. A mellékletadás szokása (megjegyzendő: a 4. századi sírokba helyezett pohár, kancsó és tál aligha üres edényeket, hanem az ételmellékletadás pogány szokását szolgáló tárgyakat jelentett) és a halotti kultusz NAGY 1938. 19 NAGY 1942, 246. 20 B. THOMAS 1977, 14. J., 48., 53., 79. 21 TÓTH 1977a, 143-156. 22 TÓTH 1990, 17-33. 2? Alaprajza: TÓTH 1989b, 32.; TÓTH 1990, 24., 11. kép.: helyesen sírkápolna vagy mauzóleum és nem templom aláírással; az épület első periódusának alaprajza: TÓTH 1989-1990, 267. 167