Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Varga Imre P. Kapisztrán (Esztergom): Ferences iskolák Esztergomban
egyénisége Bajor-Bayer Ágost az intézet első rajztanára, utóda Heil Ferenc. Testnevelő pedig ebben az időben Nagy Sándor. Talán sokan kíváncsiak rá, hogy milyen volt a növendékek összetétele, elit iskola volt-e? Egyértelműen nemmel válaszolhatunk erre. Számszerű adatok helyett hadd álljon itt egy anekdota. A harmincas években a rendtagoknak elő volt írva, hogy milyen színű zoknit kell viselni, s tanult itt egy harisnyagyáros fia is, akinek az apja annak rendje-módja szerint ellátta harisnyával a rendházat. A gyerek igen-igen gyenge tanuló volt, otthon szülei sem nagyon tudtak vele mit kezdeni, s boldogok voltak, ha itt volt. A rossznyelvek szerint az egyik évben P. Arisztid csak azért buktatta meg, hogy a fiú apja továbbra is biztosítsa a ház harisnya-szükségletét. A gyermek szülei is örültek, hogy még egy szabad évhez jutottak. Idekívánkozik az is, hogy a háborús időkben egyszerre járt ide a később háborús bűnösként kivégzett nyilas miniszter, Endre László fia, és Tartsay Vilmos fia, akit éppen Endre László minisztersége alatt öltek meg. Az akkori vezetésnek volt bátorsága kitenni az Endre fiút 1943—44-ben valami fegyelmi vétség miatt, míg ifjabb Tartsay Vilmos itt fejezte be tanulmányait. A háború miatt 1944. október 12-én abbamaradt a tanítás, az épületben katonai üdülő, majd csapatkórház rendezkedett be. Tetemesebb háborús kár csak a tornatermi szárnyban keletkezett. A front elvonulása után nálunk kezdődött meg először a tanítás — és amint P. dr. Huszár Jeromos emlékirataiból tudjuk — a bencéseket is mi segítettük ki, még tanáraik vissza nem költöztek. 1946 után a gimnázium 4 osztályossá vált, kiegészült általános iskolával is, amelynek az 1947—48. iskolai évben 220 tanulója volt, míg a gimnáziumnak 133, 1946 és 48 között iskolánk szervezte meg Esztergomban a Dolgozók Gimnáziumát 1947-48ban 53 tanulóval. 1948-ban iskolánkat is államosították, majd 1950-ben ismét ferences vezetés alá került. Érdekes kérdés lehet, hogy a feloszlatás után hogyan jutottak iskolához a ferencesek ismét, holott a háború előtt csak 1 gimnáziumuk volt, míg olyan nagy rendek, mint a ciszterciek, premontreiek, nem kaptak iskolát. Erre választ a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar közötti tárgyalások 1950. augusztus 19-én tartott hetedik fordulóján elhangzottakból kapunk. Rákosi azt mondta: "Itt van konkrétumként a ferecesek rendje. Kautsky szépen leírta, hogy Szent Ferenc szegény lázadó volt, akit az egyház megszelídített. Felhívták a figyelmemet, hogy míg 1900 körül több mint 20 iskolájuk volt a ferenceseknek, miután ezeknek szegényszaguk volt és népiesek voltak, az egyház és a kormányzat szisztematikusan kiirtotta őket és végül csak egy házuk maradt. Egy indok, hogyha őket a régi arisztokrácia ennyire nyomta, akkor mi egy kicsit támogassuk őket." 1 A rendi hagyomány úgy tudja, hogy Rákosinak "Balogh Páter" súgott, neki pedig P. Csontos Oszkár, a későbbi rektor. Balogh Páter nekünk is súgott, tudniillik, hogy fogadjuk el az iskolákat (t.i. még a szentendrei gimnáziumot ajánlották fel). Vannak akik a ferences rend iránti jószándékának tulajdonítják ezt, mások azonban úgy tudják, hogy Balogh Páternek mint az elhagyott javak 174
