Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Csicsay Alajos (Párkány): A párkányi iskolák története és mai helyzete

kor is kicsi volt, így az igazgatóságok egymás kisegítésével (tanterem-kölcsönzés) és az épületek csereberélésével próbálták enyhíteni a gondokat. Ezért nehéz nyomon követni, hogy adott időben melyik iskola pontosan hol működött. A három épületen kívül részben megmaradtak a városban szétszórt ideiglenes tantermek is, amelyek gyakorta cseréltek gazdát, esetleg megszűntek, illetve újakat iktattak be helyettük. Amikor a 70-es évek második felében megindult a települések és velük párhuzamosan az iskolák hírhedt körzetesítése, úgy tűnt, hogy a helyzet végképp tarthatatlanná válik. Előbb a Nánán működő szlovák és magyar iskolák összevont osztályait kellett beolvasztani a városi iskolákba. Ekkor merült fel annak a lehetősége, hogy inkább maradjon a falusi iskola a helyén, s a túlzsúfolt városi iskolákból töltsék fel tanulókkal a kihelyezett osztályokat. A szlovák iskola vezetősége akkor e lehetőséggel nem élt. Viszont később, amikor a körzetesítés egyre nagyobb méreteket öltött, ők is kénytelenek voltak e szükségmegoldáshoz folyamodni. Ám ez az áldatlan állapot sajnos mindkét iskolában a mai napig tart. A magyar alapiskolának Ebeden, Garamkövesden és Párkány területén vannak kihelyezett osztályai. A szlovák iskolának nemrégiben még Garamkövesden, Helembán voltak. így már több mint egy évtizeden át az általános iskolás tanulók egyharmada kénytelen naponta utazni. Míg a szlovák iskolában több alkalommal tiltakoztak a szülők a tanulók utaztatása ellen, a magyar iskolában erre nem került sor. Feltételezhető, ez abból a tényből fakad, hogy a szlovák iskola épületének belső elrendezése jobban kielégíti a tanulók mozgásigényét, mint a magyar iskoláé, melynek ráadásul udvara sincs. Viszont a régi falusi iskolák csöndes, a közúti forgalomtól jól elkülönített helyen fekszenek, tágas udvarral körülvéve. Most, hogy a települések újra önállósulnak, folyamatosan visszakapják iskoláikat is. Elsőként a négyévfolyamos, kétosztályos nánai alapiskola vált el a magyar iskolától 1991. szeptember l-jén. Az iskolák körzetei továbbra is mérhetetlenül nagyok. A szlovák iskolához tartoznak a következő községek: Ebed (még része a városnak), Muzsla (felső tagozat), Nana, Kőhídgyarmat, Kernend (felső tagozat), Bény (felső tagozat), Garamkövesd, Helemba, Bajta, Leled, Kicsind, Szálka, Kiskeszi, Kisgyarmat és Páld. A magyar iskola körzete: Ebed, Nana (felső tagozat), Garamkövesd, Bajta és Leled is a körzethez tartozott, a szülők egy része hagyományosan ragaszkodik volt iskolájához, ezért a szálkai és a kéméndi iskolák körzetéből is több tanuló bejár Párkányba. A bonyolultnak tűnő utaztatás, helyi járatok, illetve iskolabuszok segítségével történik. Pár esztendővel ezelőtt némi reménnyel töltött el bennünket a járási iskolaügyi osztály ígérete, miszerint mindkét alapiskola 8 tantermes új pavilonnal bővül, s megkezdték a "Terasznak" nevezett lakótelepen egy új iskola építését. 1991. szept. l-jén átadásra kerül a magyar iskola új szárnya, 1992. szept. l-jén pedig a szlovák iskoláé. A lakótelepi iskola építése pénz hiányában vontatottan halad és valószínű, hogy csak több év múlva lesz kész. 159