Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Dr. Mácza Mihály (Észak-Komárom): Az észak-komáromi középiskolák történetének áttekintése

Az időrendben második komáromi középiskola létrejötte az ellenreformáció időszakához kötődik. A városban megtelepedő jezsuiták a vár közelében álló vár gróf házban 1649-ben négyosztályos gimnáziumot létesítettek, melyet 1698-ban ötosztályossá, majd 1701-ben hatosztályossá fejlesztettek. Kereken száz évig működött a jezsuita gimnázium az egykori várgróf-féle házban. 1749ben felépült a rend új gimnáziumi épülete a város központjában, a jezsuita rendházzal és a Szent András-templommal átellenben. Az egyemeletes iskolaépület földszintjén tantermek, emeletén színházterem volt. Az 1763. június 28-i nagy komáromi földrengés után már csak földszintes épületként újították fel. Az 1764/65-ös iskolai évben már folytatták benne a tanítást. Miután 1773-ban a jezsuita rendet eltörölték, még három éven át az egyházmegyékbe átlépett exjezsuiták vezetése alatt maradt az iskola, melynek ekkor évente átlagosan mintegy 200 diákja volt. 1776. október 27-én a gimnáziumot a pannonhalmi Szent Benedek-rend vezetésére bízták, majd e rend 1786-ban történt eltörlése után az iskola állami irányítás alá került. 1802-ben az uralkodó visszaállította a bencések rendjét, s visszakapták a komáromi rendházat és gimnáziumot is, ezeket azonban a napóleoni háborúk idején a katonaság hadikórháznak foglalta le és csak 1812-ben ürítette ki, tehát a gimnáziumban ettől az évtől folytatódhatott az oktatás. 1848. szeptember 17-én hatalmas tűzvész pusztított Komáromban, amely a bencés társházat és a gimnáziumot is súlyosan megrongálta. Rendházukat a bencések még ugyanazon év decemberében felújították és földszintjén rendezték be ideiglenesen a gimnáziumot, melynek épülete 1860-ig romokban feküdt, s csak 1861 októberétől folytatódott benne az oktatás. Közben a soproni tankerület iskolai felügyelője 1850. szeptember 7-i leiratával 4 osztályos algimnáziummá degradálta az intézményt. A kiegyezés után az iskolában bevezették a testnevelés és a rajz oktatását. E tantárgyakat világi tanárok oktatták. A "kisgimnáziumban" — ahogy a komáromiak nevezték — századunk elejéig, amikor a főgimnáziummá fejlesztett iskola új épületbe költözött, több neves tanár tanított, s a magyar művelődés és közélet számos ismert személyisége nevelkedett falai között itt tanított többek között Baróti Szabó Dávid költő, Bertalanfi Pál jezsuita hitszónok, földrajztudós, az egyik első magyar nyelvű földrajzkönyv szerzője; Czuczor Gergely költő, nyelvész, az MTA tagja, Gyulai Rudolf helytörténész, a komáromi múzeum megalapítója, Illey János, több iskoladráma szerzője, Katona István jezsuita történetíró, Kultsár István író, szerkesztő színigazgató, a komáromi vármegyei könyvtár megalapítója; Magyary Szulpíc helytörténész, Nyulassy Antal Ignác költő, 1865—1880 között a Komáromi Kalendárium szerkesztője, Révay Miklós nyelvész, író, később pesti egyetemi tanár, Sárkány Miklós bencés apát, író politikus, Szentmiklósy Alajos Timót pedagógiai író, Vagács Caesar pedagógiai író, Vaszary Kolos későbbi bíboros, hercegprímás, történész, az MTA tagja. Ebben az iskolában tanult Alapy Gyula múzeumigazgató, történész, kisebbségi politikus, Ányos Pál költő, Baranyay József hírlapíró, naptár szerkesztő, könyvtáros, helytörténész, 46