Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Simon Tibor (Esztergom): Fél évszázad a műszaki oktatásban. A Bottyán János Műszaki Középiskola története
1952. december 18-án kelt levelében az iskola reklamálja, hogy a MÉH-be szállított Mattyasovszky bronz dombormű árát még nem fizették ki. 1953. március 7-én az iskola a minisztériumot kéri, hogy nagy szüksége lenne egy szállító eszközre, ezért vásárolja meg számára a Keravill 7. sz. boltjában most eladó, használt triciklit 26 Az 1954-es évben képesítőzik az első évfolyam. Érdemes néhány gondolat erejéig a vizsga eredményeinél megállnunk, hiszen ez az első alkalom, hogy az oktatáspolitikai előírőások és a társadalmi elvárások talaján az iskola — végzett hallgatóin keresztül — megmérettetik. A végzős tanulók száma: 95. Ebből tovább kíván tanulni 21, az iskola viszont csak 17 hallgató szándékát támogatja. (Az elutasítás a gyenge tanulmányi eredmények miatt történik.) 16 tanuló műszaki jellegű egyetemre vagy főiskolára, 1 tanuló orvosi tanulmányok folytatására adta be kérelmét. A 20 % alatti továbbtanulási szándék tanulmányi hiányosságokra is utal. Ezt húzza alá az a tény is, hogy a képesítő vizsgán 26 tanuló megbukott. (Több mint 25 %) A felvételi eredmények képe sem biztatóbb, hisz a jelentkezetteknek alig 1/5-e került be az egyetemekre. Viszont a végzettek döntő többsége az iparban helyezkedett el, igen jól megállják a helyüket, s néhány év múlva megfelelő középszintű vezetőkké váltak. Tulajdonképpen ez bizonyította az iskolában folyó munka helyességét és jogosságát, az iskolatípus szükségességét. Ezen az úton indult el az iskola hírének és nevének megalapozása. Az 1954/55-ös tanév meghozta az első átalakulást az iskola életében: a beiskolázott 60 tanuló (ebből 5 leány) már nem a szerszámgépgyártó tagozaton, hanem általános gépészként kezdte meg szeptemberben tanulmányait. S ez a tanév hozta el az első évfordulót is, hiszen 1955-ben ünnepelte a technikum fennállásának első 5 évét, aminek legfőbb eredménye, hogy az iskola megerősödött, bebizonyította az új oktatási forma életképességét és felvázolta lehetőségeit. Az évforduló nagy öröme, hogy az iskola végre nevet kapott. A névadás története A névadás a korra jellemző előzményekkel és formában történik meg. Az ötletet először — legalább is a fennmaradt dokumentumok alapján — Baráth Iván adja egy tantestületi értekezleten, majd 1954. október 29-i keltezéssel Csetényi József felterjeszti a minisztériumba az iskola javaslatát: az első helyen Bánki Donát, a második helyen Bottyán János nevét. Az elkövetkező évben egyetlen egy szó sem esik a névadásról, még a testületi értekezleteken sem, ahol pedig az évfordulóról van szó. 1955. október 26-diki keltezéssel, expressz levélben értesíti a Kohó- és Gépipari Minisztérium Oktatási Főosztálya az intézményt: a minisztérium az Oktatási Minisztériummal egyetértésben úgy határozott, hogy az iskola jövőben Bottyán János nevét fogja viselni. Egyben felszólítja az igazgatót, hogy a névadó ünnepséget november 7-én tartsák meg. Az igazgató gyűjtsön anyagot a névadóról és ismertesse azt az ünnepség keretében. 211
