Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Simon Tibor (Esztergom): Fél évszázad a műszaki oktatásban. A Bottyán János Műszaki Középiskola története

1955. november l-jén Köves László minisztériumi főosztályvezető újabb expressz levélben értesíti az igazgatót, hogy az iskola elnevezése a jövőben: Bottyán János Általános Gépipari Technikum. A korabeli dokumentumok azt bizonyítják, hogy az esemény — minden előzmény ellenére — a meglepetés erejével hathatott, hiszen névadásról egyetlen testületi értekezleten sem esik szó, s az igazgató még 1955. augusztus 30-án a régi felirattal rendel újabb bélyegzőket az intézmény számára. A névadás 1955. november 7-én előírásszerűen megtörténik. Ám amilyen spontán született a döntés, olyan nehezen akart átmenni a köztudatba. Még november 9-i dátummal is a 9. sz. Gépipari Technikumnak címzett levél jön a minisztériumból, a fent említett Köves László aláírásával, s még november második felében is a régi elnevezést használja levelében a megyei tanács és a megyei DISZ. A városi tanács pedig KGM Technikumnak titulálja hivatalos levelében az iskolát. A névadás körüli bonyodalmakat csak fokozta, hogy az 1955. november 9én megrendelt bélyegzők, a készítő vállalat hibájából csak 1956 májusára készültek el. Az elnevezés a városban nem okozott különösebb meglepetést, hiszen a névválasztás megfelelt a kor szellemének, a kialakult szokásoknak, és zökkenőmentesen illeszkedett a városban meglévő Bottyán képhez, bár Bottyán-kultuszról, hagyományainak tudatos és szervezett ápolásáról ekkor még aligha beszélhetünk. Iskolánk esetében a névadás igen szerencsésnek mondható. Egyrészt, mert rendelkezett olyan helyi kötődéssel, amely a lokálpatriotizmus igényeinek is eleget tett, és a meglévő tárgyi emlékek a "személyes jelenlétét" is biztosították, hiszen a személyes kötődések lehetősége, a közvetlen és érzékelhető benyomások szerepe e vonatkozásban igen fontos. Másrészt személyiségében, bátorságával, hazaszeretetével, férfias keménységével, emberségével, történelmi cselekedeteivel tiszteletet érdemlő példaképként állítható a fiatalság elé. Különösen szerencsés volt az is, hogy személye beleillett abba az eszmeipolitikai koncepcióba, amely az 50-es, 60-as évek oktató-nevelő munkáját meghatározta, így személyiségét tisztelni, emlékét ápolni, a tanulóifjúság elé példaképként állítani mindvégig konfliktusok nélkül lehetett. Az iskola az új nevét folyamatosan szokta meg, hagyományrendszerét folyamatosan építette ki. Ez az időszak az, amikor az új intézménynek el kellett fogadtatnia magát a várossal, a közelebbi és a távolabbi régiókkal, meg kellett keresnie a helyét a város hagyományos iskolái között, kapcsolatait az egyre szélesedő ipari struktúrában, meg kellett teremtenie belső rendjét, szervezetét, belső közösségeit, írott és íratlan hagyományrendszerét. E vonatkozásban különösen is fontos szerepet kapott az ötéves évforduló. Az évek múltával feltétlenül meg kell állapítanunk, hogy amilyen ellentmondásosan született meg a névadás, amilyen lassan indult az egymásra találás névadó és intézménye között, a későbbeikben annál szorosabbá vált ez a kapcso212