Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Keller György (Tata): A tatai gimnázium története
//. A SZÁZADFORDULÓTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG (1900—1945) A nagygimnázium kiépítése 1910-ig a negyedik osztály elvégzése után a négyéves tanulmányt igazoló bizonyítvány birtokában a tanulmányaikat befejezték a tanulók. Csak egy-két tanuló folytatta tovább tanulmányait, de erre Tatán már nem volt lehetőség. Magasabb iskolai végzettség megszerzésének az igénye fokozatosan jelentkezett. 1884-ben a megkérdezett 75 tanuló között 14 tanuló szeretne továbbtanulni. Tata polgárai, gazdagabb parasztjai szívesen vennék, ha az algimnázium főgimnáziummá alakulna, hogy gyermekeiket helyben, kisebb költséggel nagyobb iskolai végzettséghez tudják juttatni. Ez a törekvés egybeesik a minisztérium azon elképzelésével, miszerint a kis gimnáziumokat fokozatosan főgimnáziummá kell fejleszteni. Ezt a lehetőséget ragadja meg az iskola igazgatója, Pintér Elek. Az ügy támogatására megnyerte Esterházyt, a város földesurat, akinek Ferenc nevű fia az 1909—10-es iskolai évben itt járta a negyedik osztályt. A gróf megígérte, hogy az építkezéshez szükséges anyagot (fát, követ, téglát, cserepet és fuvart) biztosítja. 1910. június 30-án Magyar Gábor rendfőnök táviratban értesíti az iskolát, hogy a következő tanévtől engedélyezik az ötödik osztály megnyitását. Világi tanárokat helyeztek az iskolába, többségbe is kerültek (pl. 1913—14. tanévben a 17 tanár közül 10 világi volt). A világi tanárok egyik részét a piaristák alkalmazták, a másik része felett az állam rendelkezett. Egy új iskola építése is szükségessé vált, hiszen az eddig használt épületek a megnövekedett tanulóifjúság befogadására már nem voltak alkalmasak. Pintér Elek igazgató ekkor már 70 éves, ősz hajú öregember volt, az építkezést azonban fiatalos lendülettel vállalta. Az építkezéshez 300 000 Kr. államsegélyt kapott, a környék jelentős intézményei is felajánlották anyagi támogatásukat. Az építkezés 1911. szeptember 16-án megkezdődött. Az épületet Baumgarten Sándor műépítész tervezte, az építkezést Jánosics József állami főmérnök műszakilag ellenőrizte. A gyakorlati kivitelező pedig Solymosi László munkavezető, Molnár György és Takács György kőművesmesterek voltak. Az iskola építése olyan nagy lendülettel folyik, hogy az 1912—13-as iskolaév elején három osztály, az év októberében pedig az egész, akkor már hétosztályú főgimnázium bevonult az új épületbe, mely tágas belső elrendezésében a korszerű oktatás feltételeinek kiválóan megfelelt. A tatai főgimnázium működésének első évtizede 1914. június 15—18. között zajlottak le az első érettségi vizsgálatok a gimnázium új épületében. A világháború kezdetétől rendelet írja elő katonai jellegű kiképzést a felső osztályokban (V—VIII-ig). 1914-től fokozódnak a katonai behívások, szinte az iskolapadból viszik el a megfelelő korú tanulókat frontszolgálatra. Azokat a tanulókat, akiket az év során behívtak, az illető osztályról bizonyítványt vagy csak szóbeli vizsga alapján 62
