Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Keller György (Tata): A tatai gimnázium története
természettan, vegytan). Az év végi vizsgákat azonban továbbra is megtartották. A szülők részére lehetővé tették, hogy gyermekeik előrehaladásáról nemcsak az év végi bizonyítványból, hanem év közben is, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor értesítést nyerjenek. 1879-ben ismét módosították a gimnáziumi tantervet, és nagy súlyt helyeznek a gondolkodás fejlesztésére. A tanításban hangsúlyos a magyar nyelv tanítása, az első három osztályban a magyar nyelv grammatikai, a negyedik osztályban stilisztikai oktatása a feladat. A német nyelvet ettől kezdve csak harmadik és negyedik osztályban tanítják. A tanulók érdemjegyét a tanári testület erre a célra összehívott értekezleten állapítja meg. 1881-től rögzítik azt is, hogy a tanuló "felsőbb" osztályba léphet, "javítóvizsgára bocsájtatik", azaz "osztály ismétlésére utasíttatik". Az év végén az igazgató és az osztályfőnök aláírásával ellátott és az iskola pecsétjével megerősített bizonyítványt kapnak a tanulók, ennek birtokában jelentkezhetnek felvételre a következő tanévre. Az 1885—86-os tanévtől a tanulmányi naplóba bejegyzik a tanuló feleletét. 1890-től új jelenség, hogy intő- és rovócédulákat küldenek azon szülőknek, akiknek gyermeke az ellenőrző tanácskozások idején gyenge tanulmányi eredményt ér el. 1893-tól megszűnik az iskolába a kötelező felvételi vizsga. A kisgimnázium korszerűsítése Az iskola négyosztályos gimnáziummá való visszafejlesztésének természetes következménye volt a létszámcsökkenés, s ez a dualizmus éveiben tovább folytatódott. Pl. az 1873-74-es tanévben 73 tanulója volt csak az iskolának. A tanulók létszámának a csökkenésével az akkor legbefolyásosabb tatai hetilap, a Tata-Tóvárosi Híradó vezércikkben foglalkozott. A kialakult sajtóvitának a tanulói létszám lassú emelkedése lett az eredménye. A rajz, a szépírás és a testnevelés kötelező tantárggyá válása teremhiány következtében nagy problémát jelentett. A rendházban lévő tantermeket a bolthajtás miatt tágítani nem lehetett, tehát új helyiségekről kellett gondoskodni. Megállapodás történt Esterházy Miklóssal, hogy tornatermet és rajztermet kell építeni, és a régi iskolahelyiségeket a kívánalmaknak megfelelően tantermekké kell kialakítani. Az építkezés az alapkő ünnepélyes letételével 1891. június 18-án kezdődött meg. 1892. augusztusában már készen állott az új épület, teljesen felszerelve. Az új épület felavatása egybeesett az 1892/93. tanév megnyitásának a napjával. Az átépített iskola rendelkezik fizikai szertárral, ásvány-, növény-, rovar-, lepke- és kagylógyűjteménnyel. Évről évre gyarapodik a tanári könyvtár állománya is. A XIX. század utolsó harmadában a gazdaság fellendülése nemcsak új munkahelyet teremt, de igényli a képzettebb munkaerőt is. Az iskola tanulóinak száma fokozatosan növekszik, pl. 1888-ban csak 116, de tíz év múlva, 1898-ban már 165, 1908-ban pedig 214 fő. Növekszik a bejáró tanulók száma is, elsősorban a bányamedence felől. 61
