Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Előadások - Dr. Kelemen Elemér: Tájékoztató a millenniumi előkészületekről
ben távoli országok példájára — elsősorban az "ázsiai kistigrisekre" — szoktunk hivatkozni annak bizonyításával, hogy az oktatási beruházások milyen gyorsan és jó hatásfokkal térülnek meg a gazdaság és az emberi viszonyok minden területén, hajlamosak vagyunk megfeledkezni saját történelmünk előbb említett, hasonlóképpen bizonyító erejű példáiról, tapasztalatairól. A magyar iskola — a kényszerű modernizáció és a hagyományőrzés mindenkori kettős szorításában fejlődve — a nyugati keresztény, azaz az európai kultúra szerves részévé emelte hazánkat. Ez az iskola folyamatos párbeszédet jelentett a nagyvilággal. Elvek és módszerek, tanárok és tanítványok folyamatos cseréjét, olyan állandó kölcsönhatást, aminek révén nemcsak sokat kaptunk, hanem — számos értéket teremtve — bőkezűen adtunk is az egyetemes emberi kultúrának: tudósokat és művészeket, feltalálókat s — ami szintén nem lebecsülhető — jó mesterembereket, konvertálható munkaerőt is. És ami legalább ilyen fontos: az iskola szoros kapcsolatot jelentett a Kárpát-medence egymásra utalt népei között. Hiszen a magyarországi iskola nemcsak magyar iskola volt: az anyanyelvű népiskolák, a soknyelvű kollégiumok és gimnáziumok révén a velünk együtt élő nemzetiségek — a magyarországi németek, románok, szerbek, szlovákok stb. — nemzeti műveltségének a megalapozója, elindítója is egyben. Az 1992 januárjában megalakult Emlékbizottság az ezeréves magyarországi iskola millenniumának megünneplésére a fenti gondolatok jegyében tette közzé felhívását. Az Emlékbizottság elnöki tisztét Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalta, társelnökei az akkori művelődési és közoktatási miniszter, Andrásfalvy Bertalan, Budapest Székesfőváros főpolgármestere, Demszky Gábor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Csőri Sándor és az első magyarországi iskolát létesítő bencés rend pannonhalmi főapátja, Várszegi Asztrik lettek. Közel ötven főnyi tagságát a magyar társadalmi, gazdasági, egyházi, tudományos és művelődési élet illusztris képviselői, valamint a hazai oktatásügy különböző területeit képviselő szakemberek alkották. Sajnos, az időközben bekövetkezett változások szétzilálták sorainkat. Gyászoljuk Benda Kálmánt, aki a millenniumi megemlékezések egyik elgondolója és lelkes szószólója volt, Klaniczay Tibort, aki az irányítása alá tartozó kutatási főirány, a TS—4 (majd TS—5) segítségével kezdeti lendületet adott az OPKM-ben megindult neveléstörténeti forrásfeltáró- és kiadói tevékenységnek. A hazai közélet, a politikai viszonyok alakulása sem kedvezett az Emlékbizottság tevékenységének. Számos tagját — hogy csak a fontos szerepet vállaló médiumok egykori vezetőit, Gombár Csabát és Hankiss Elemért említsem — is ezek a változások mozdították el a hivatali tisztségükből, de változott pl. a kultuszminiszter — az egyik társelnök — személye is. Az időközben bekövetkezett változások miatt már az elmúlt évben mérlegeltük a bizottság újjászervezését. A Titkárság végül — az elnök egyetértésével — azt javasolta, hogy a 32
