Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Előadások - Dr. Kelemen Elemér: Tájékoztató a millenniumi előkészületekről

szükséges és elkerülhetetlen megújításra — talán még jó időben — 1994 második felében kerüljön sor. A Titkárság 1993-ban áttekintette a millenniumi terveket és előkészületeket. Beszámolómat részben erre — a Millenniumi Tájékoztató 3. számában egyébként publikált —jelentésre, részben a folyamatos tájékozódás révén azóta szerzett személyes információimra, illetve a Titkárság tagjaival és "címzetes" munkatársaival folytatott konzultációimra alapozom. A leltárkészítés előtt azonban feltétlenül utalnom kell a millenniumi felkészülést megalapozó előzményekre. 1981-ben jelent meg — az Akadémia Kiadó gondozásában — Mészáros István alapvető neveléstörténeti munkája. "Az iskolaügy történeteMagyarországon 996—1777 között". A közelgő évfordulóról a 80-as évek derekán esett először szó az OPKM-ben, majd 1988-ban — Balázs Mihály főigazgató felkérésére — egy öttagú munkacsoport (Benda Kálmán, Horváth Mihály, Kardos József, Kelemen Elemér és Mészáros István) fogalmazta meg elképzeléseit, javaslatait, s ezek a tervek 1990-ben önálló tanulmánykötetben láttak napvilágot. % & # A millenniumi megemlékezések középpontjában egy állandó magyar iskolatörténeti kiállítás, a valóságos országos pedagógiai múzeum megteremtésének nagyszabású terve állt. Ennek jegyében készült el — még 1990-ben — Mészáros István és Kardos József összeállításában az ezeréves magyar iskola történetét bemutató reprezentatív kiállítás szakmai forgatókönyve. A tervek azonban — az OPKM elhelyezésének megoldatlansága miatt — minden bizonnyal tervek maradnak. E krimibe illő történet és tanulságai azonban fölöttébb elgondolkoztatóak lehetnek: milyen eseményre — és milyen történelmi fordulatra — van szükség ahhoz, hogy a magyar pedagógiai múzeum ügye kimozdulhasson egyre reménytelenebb helyzetéből? Meghiúsulni látszik az a későbbi elgondolás is, hogy legalább a magyar iskolatörténet első évszázadait bemutató kiállítás megrendezésre kerülhessen 1996-ban — Mészáros István forgatókönyve alapján — a győri Xantus János Múzeumban. A Nemzeti Alapítvány részéről kilátásba helyezett jelentős anyagi támogatás valószínű elmaradása egyben a kiállítás kényszerű elmaradását is jelentheti. E pesszimista hangvételű bevezetés után mégis azt közölhetem, hogy a millenniumi megemlékezések talán legjelentősebb — és mindenképpen a leglátványosabb — rendezvényeit az országszerte gyarapodó iskolatörténeti gyűjtemények, neveléstörténeti kiállítások képezhetik. Számos iskola készült és készül tervszerűen saját történeti emlékeinek felkutatására, összegyűjtésére, a tárgyi emlékek és dokumentumok időszakos vagy állandó kiállítására saját "házi" múzeumában. Jellegüknél, kisugárzó hatásuknál fogva is nagy érdeklődésre tarthatnak számot nagy múltú középiskoláink gyűjteményei: nem kevésbé pedagógusképző felsőoktatási intézményeink azon törekvései, hogy elődintézményeik és saját működésük történetét, az adott régió népoktatásügyét vagy jeles pedagó33