Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Simon Tibor (Esztergom): Fél évszázad a műszaki oktatásban. A Bottyán János Műszaki Középiskola története

anyagraktára biztosított szerszámokat és anyagokat, másrészt lebonyolította a vállalatok és az iskolák, illetve az iskolák egymás közötti készletcseréjét. Mindezek mellett a fejlődésben fontos szerepe volt a műhelyoktatók irányításával végzett tanulói munkának is. Több munkagépet is úgy készítettek el, hogy a Szerszámgépgyár fődarabokat adott az iskolának, amelyekből a diákok esztergagépeket és gyalugépeket készítettek.

12 Az új tanévre befejeződik az épület teljes tatarozása, és elkészül a — későbbiekben még oly sok gondot okozó — központi fűtésrendszer. 1954 szeptemberében az oktatás már alapjaiban megváltozott körülmények között indulhat meg. Az októberi statisztikai jelentés szerint az iskola 10 osztályteremmel (a tanulócsoportok száma is 10), 1 előadó teremmel, 3 szertárhelyiséggel, 1 tornateremmel, 5 műhelyteremmel, 2 irodával és 5 egyéb helyiséggel rendelkezik. A megfelelő színvonalú oktató munka megfelelő színvonalú személyi feltételeket is megkövetel. Az első tanévben még csak két főhivatású tanára volt az intézménynek, hiányoztak a műszaki oktatók, és a gyárból bejáró műszaki óraadó mérnököknek sem volt semmilyen pedagógiai képesítése. A helyzet az 1952-es év során változott jelentősen. Már adottak a főhivatású tantestület működésének feltételei. S az 1952. március 3-i jelentés szerint az iskola személyi állományát Csetényi József igazgató mellett 7 főállású tanár (ebből egyetlen műszaki), 2 óraadó elméleti tanár, Franke László műhelyfőnök, 3 technikus tanár, 1 közös gondnok és 3 technikai személyzet alkották. A testületben már megtalálhatók azok a meghatározó egyéniségek, akik majd hosszú távon megszabják az iskola arculatát. Az elkövetkező évek, évtizedek folyamán a közismereti tárgyakat tanító és a műhelyben oktató tanárok névsora alig változik, illetve csak folyamatosan bővül: haláláig (1976) igazgatója és meghatározó személyisége az intézménynek Csetényi József igazgató, hosszú évtizedekig, nyugdíjba vonulásukig meghatározó pedagógus egyéniségek Sárgái József, Tóth István, Baráth Iván, a műhelyben Balogh Sándor, Nick Lajos és Szopkó Sándor. S ekkor kezdi pályáját, 1951. augusztus 15-től gyakorlóéves tanárként Dévényi Iván. A következő évben tovább javultak a személyi feltételek: bár a közismereti létszám az első 10 évben alig változott, viszont új technikus tanárokat sikerült felvenni. Jelentős előrelépést jelentett, hogy a korábbi években beindított műszaki tanárképző főiskolán végzettek közül főhivatású elméleti tanárokat nevezett ki a minisztérium az iskolába. A KGM Oktatási Főosztályának 1953. november 30-i levele a tantestület létszámkeretét az 1953/54-es tanévre a következőkben állapította meg: 1 igazgató, 1 igazgatóhelyettes (-1), 11 nevelő (-2), 1 műhelyfőnök, 6 műhelyoktató (1). Az iskola tehát 4 betöltetlen álláshellyel rendelkezett. Hosszú évekre ez a keret adja majd az iskola testületi létszámát. Az 1954. január 20-i statisztikai jelentés adatai szerint a tanárok iskolai végzettségi adatai: 6 egyetemi, 4 főiskolai képesítésű, míg 6 fő pedagógiai képesítés nélküli (az illetők kivétel nélkül műhely oktat ók). Az előrelépés tehát igen 208