Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Müllerné dr. Seres Ágota (Esztergom): Az esztergomi tanítóképző elmúlt másfél évszázada különös tekintettel a diákéletre, az önképzőkör működésére a századforduló idején

AZ ESZTERGOMI TANÍTÓKÉPZŐ ELMÚLT MÁSFÉL ÉVSZÁZADA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A DIÁKÉLETRE, AZ ÖNKÉPZŐKÖR MŰKÖDÉSÉRE A SZÁZADFORDULÓ IDEJÉN Dr. Müllerné dr. Seres Ágota (Esztergom) Főiskolánk két éve ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját, amely alkalomra készítettem el a tanítóképzés történetét (1842—1992). E monográfiában sok fontos részlet nem kaphatott helyet. Ezért szólok az önképzőkör működéséről, a diákéletről, miután rövid áttekintést nyújtok az intézmény történetéről. Az Esztergomi Mesterképző Intézetben 1842-ben indult meg a tanítás Kopácsy József érsek és a főkáptalan együttműködése, körültekintő előkészítő munkájának eredményeképpen. Működése azóta folyamatos, eltekintve az 1849 és 1856 közötti időszaktól, amikor a szabadságharc leverése után szünetelt az oktatás. Az esztergomi tanítóképző fejlődésének állomásai megegyeznek a magyar tanítóképzés csomópontjaival. így az 1950-es évek végéig középszintű az oktatás, csak 1959-től felsőfokú az esztergomi tanítóképző, ez után kerültek be érettségi és felvételi vizsga után a hallgatók. Az alapképzés azóta 3 éves, de az elmúlt évtizedben több szakirányú képzési formával kibővülve 4 éves. A középszintű képző időszakában a tanévek számát az állami oktatásügyi törvények folyamatosan emelték — amelyet követett a katolikus egyház is — annak érdekében, hogy megfelelő színvonalú legyen az általános műveltség és a szakirányú képzés, azaz a tanítók képzése. Ezért a kezdetben néhány hónapos képzési idő századunk közepére 4—5 évre emelkedett. 1948-ban az oktatási intézmények államosítása érintette az esztergomi érseki tanítóképzőt is. Ezt követően alapvetően megváltoztak a célok, az embereszmény, sok tekintetben a tartalom is. Az utóbbi évek társadalmi átalakulásának köszönhetően főiskolánk újra egyházi intézménnyé vált, immár Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola. Az esztergomi tanítóképző történetének fontos része a tárgyi körülmények, a feltételek alakulása. E tekintetben a XX. század jelentős változást hozott. A jelenleg is kitűnő állapotban lévő épület 1928-ban készült el (majd tíz év múlva bővült egy szárnnyal), s messzemenően kielégítette a korabeli igényeket. A neveléstörténeti, iskolatörténeti konferencia színhelye — a díszterem — nemrég még kettős funkciót látott el, tornaterem és díszterem volt. A díszterem célját szolgáló színpad és orgona — s ezzel együtt sok más érték (a kápolna, szertárak és gyűjtemények) — az állami intézkedések következtében pótolhatatlanul megszűnt. Az épület őrzi nagy tekintélyű és bőkezű hercegprímásainak emlékét. Három érsek címere díszíti a Majer István úti erkélyt: Kopácsy Józsefé, az alapítóé, Serédi Jusztiniáné, aki az épületet emeltette és Csernoch Jánosé, aki az építkezés 145