Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Müllerné dr. Seres Ágota (Esztergom): Az esztergomi tanítóképző elmúlt másfél évszázada különös tekintettel a diákéletre, az önképzőkör működésére a századforduló idején

feltételeit biztosította. A díszes bejáratok fölött latin feliratokat olvashat az érdeklődő, amelyeket Serédi Jusztinián tervezett: Disciplinam et scientiam doce me (Fegyelemre és tudományra taníts engem), Fraternitatem et pietatem diligite (A testvériséget és a jámborságot szeressétek). E két mondat jól fejezte ki a képzőben folyó nevelő-oktató munka lényegét és irányát, s összecseng Majer István, valamint Rendek József — a képző első tanárainak — az 1840-es évek elején megfogalmazott gondolataival. Ezek a következők: "A Mesterképző Intézetnek célja: jó népnevelőket készíttetni és a nemzeti nevelésnek üdvös irányt adni"

1 "Megkívántatik minden iskolamesterben az egészséges test, ép érzékek, józan ész, ítélet és emlékezet... Legyen béketűrő... szeretettel viseltessék a kisdedekhez... azoknak minden gyermeki tévedését felháborodás nélkül elviselhesse, szelídséggel és nyájassággal gazdagíthassa"." Ez az épület tehát 1928 óta funkcionál, jól szolgálva a képzést. Az utóbbi évek nagy átalakításai egyre jobban biztosítják az alkotó munkát e falak között. Joggal kérdezhetjük, vajon milyen munka folyt a képzőben 1928 előtt, amikor gyakran mostoha körülmények között éltek és dolgoztak, milyen volt a diákok élete. Eleink gondosságának köszönhetően több forrásra támaszkodhatunk, így az értesítőkre, sőt magukra a növendékek följegyzéseire, a jegyzőkönyvekre. Ez utóbbiak nem minden tanulság nélküliek. Sokat mondanak a mai ember számára, a pedagógusoknak és az ifjúságnak egyaránt. Kik voltak a beiratkozott diákok? A kezdetektől igen sokszínű, vegyes összetételű a fiatalság, mivel a történelmi Magyarország legtávolabbi területeiről is jöttek.ide. Vallási tekintetben sem azonosak, ugyanis a katolikus vallásúakon kívül voltak a reformált egyházak és a zsidó egyház tagjai is. Egyben mégis megegyeztek, általában szegény sorsú szülők gyermekei voltak, ezért anyagi támogatásra szorultak. A nem esztergomi növendékek hosszú ideig magánházaknál laktak, ahol étkezést is biztosítottak számukra. 1888-ban jelentős változás következett, amikor Somogyi Károly főszékesegyházi kanonok áldozatkészségének köszönhetően megnyílt az alumneum. A tápintézetet mintegy 30.000 frt összeggel alapította meg, s így lehetőség nyílt a rászorulók étkeztetésére. A diákok életét mindig szigorúan szabályozták, s ez így történt a Szatmári irgalmas nővérek által működtetett tápintézetben is, ahol főként az árvákat és a néptanítók gyermekeit látták el. A szabályzat előírta az étrendet: "... naponkint... levest, egy darab húst és vastag ételt, vagyis főzeléket; böjti napokon levest és tésztát, vasárnapokon és ünnepeken ezen felül sültet és minden ebédhez egy adag kenyeret... az ebéd pontban déli 12 órakor, a vacsora esti 6 órakor leend... késelkedök számára külön tálalás nem rendeztetik... Minden ebéd és vacsora közös imával kezdődik és végeztetik"

3 A tehetséges növendékek tanulmányaik sikerességétől függően sok támogatásban részesülhettek. Ezek az alapítványok, ösztöndíjak; ezen kívül egyházi 146