Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Bársony László (Tatabánya): Bányászati képzés Felsőgallán

életévüket már betöltötték, négy közép- vagy négy polgári iskolai végzettségük volt és legalább két évi (600 műszak) üzemi gyakorlattal rendelkeztek. Az iskola tanulói végzésük után érettségi vizsgálatot tettek és érettségi bizonyítványt kaptak, amely a bánya-, kohó- és mélyfúróüzemek tiszti állására, továbbá mindazon állásra képesített, melyek elnyeréséhez középiskolai érettségi volt szükséges. Az iskola ebben a formájában Pécsett kezdte meg működését, majd 1942ben az Iparügyi Miniszter 107 797/X.-1942. sz. rendeletével Pécsről Nagybányára helyezte át, ahol újonnan épült, és a kor követelményeinek megfelelően berendezett épületben helyezkedett el. 4000 kötetes szakkönytárral és tökéletesen felszerelt szertárakkal kezdte meg működését. Alig két év múlva, 1944. év októberében a háborús események alakulása folytán, rövid úton kapott miniszteri rendeletre az iskola Nagybányáról Sopronba települt át. Nagybányáról való kényszerű távozása miatt az iskola minden berendezését, teljes könyvtárát, és felszerelésének igen nagy részét ott kellett hagynia. Hátramaradt az iskolai irattár is az aktuális anyakönyvek kivételével. Az iskola majdnem egy évig épület nélkül várta Sopronban a sorsa jobbra fordulását. Végre sikerült a soproni líceumi igazgató megértő támogatása folytán a líceum épületében működését megkezdenie. A hontalanság ezzel sem ért véget, mert az iparügyi miniszter 100 764/XIV.-1946. sz. rendeletével 1946. május hó elején Diósgyőrbe helyezte át az iskolát, ahol az iparos-tanonc-iskola néhány helyiségében húzódott meg és nehéz, mostoha viszonyok között, tanárhiánnyal küzdve, igen fáradtságos munkával folytatta működését. Az iskola itt sem verhetett gyökeret, mert Miskolc város nem tudott megfelelő épületet biztosítani részére és így az iparügyi miniszter 102 254/III./b.-1946. sz. rendeletével Pécs város vezetősége által felajánlott Nagy Jenő laktanya egyik legénységi épületébe Pécsre költöztette át az iskolát 1947. június hó 30-ával. Az iskola tehát Pécsett kezdte meg újra működését Szabó Ernő bányamérnök igazgatása alatt, hiányos tanári létszámmal, szerény berendezésekkel, hiányos könyvtárral, megfogyatkozott szertárakkal, műszaki és szemléltető eszközök nélkül, de lelkes tanulóifjúsággal. Az 1947/48-as tanévben a tanulók létszáma 134 volt. A tanári létszám 8 fő. Az 1948/49-es tanévet az iskola ismét Pécsett kezdte meg 156 beiratkozott tanulóval. A tanév zökkenőmentes menetét megzavarta az iskolának Pécsről Tatabányára való költöztetése. Ugyanis Pécsett a laktanya-épületet, amelyben az iskola el volt helyezve, a honvédség visszaigényelte, és miután más alkalmas épület nem állott rendelkezésre, az iparügyi miniszter az iskolát Tatabányára, a volt felsőgallai polgári iskola épületébe helyezte át. Az átköltözés 1949. február hó 16-től március 2-ig tartott. Az új helyen a tanítás március 3-án indult meg. A tanítás nem volt zökkenőmentes az év folyamán, igen megnehezítette a munkát a tankönyvhiány, mert a közismereti tárgyakon kívül szaktankönyvek nem állottak a tanulók rendelkezésére. A szaktárgyak anyagát a tanárok tankönyvpótló jegyzetekben dolgozták fel, és ezen jegyzetekből végezték a tanítást. A jegyzetek 101