Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Bársony László (Tatabánya): Bányászati képzés Felsőgallán

sokszorosítására azonban kellő anyagi fedezet hiányában nem került sor. Hátráltatta az oktatást a szertárhiány. Az év közben beszerzett szertári felszerelések még korántsem voltak elegendőek az egyes szaktárgyak bemutató oktatásához. Súlyosan éreztette hatását az év második felében a bányamérnök tanárhiány. Az 1949/50. tanévben az iskola címe megváltozott és a "Bányaipari Aknászképző Középiskola" címet kapta. Jellege azonban maradt a régi. Ugyanezen tanév elején az iskolareformmal kapcsolatban új iskolatípus alakult meg az Aknászképző kebelén belül "Ipari Gimnázium Bányaipari Tagozata" címmel. Ez volt a későbbi bányaipari technikum elődje. Ezen iskolatípusba közvetlenül az általános iskola VIII. osztályából iskoláztak be tanulókat, akik mindössze 14 évesek voltak és semmiféle üzemi gyakorlatuk nem volt. Ebben a tanévben a két iskola közös igazgatás alatt állott. Az aknászképző középiskolában már ebben az évben két párhuzamos I. osztály indult, így az osztályok száma ötre szaporodott. Ehhez járult még a kohászati tagozat IV. osztálya is. Az aknászképzőben tehát összesen hat osztály indult 170 tanulóval. Az ipari gimnáziumban pedig két I. osztály volt 75 tanulóval. Az 1950/5 l-es tanévben már teljesen különvált az aknászképző és az ipari gimnázium. Külön igazgatás alá kerültek. Ettől az időtől kezdve a két iskola közös épületben, de teljesen különállóan működött, külön tanári karral. A két tantestület azonban szoros együttműködésben volt, és a szükséghez mérten mindkét iskolában tanítottak. Az Aknászképző középiskola címe is megváltozott "I. sz. Bányaipari Aknászképző Technikum" nevet vette fel. Az aknászképző technikumba az év elején 199 tanuló iratkozott be, akik hat osztályban és pedig két párhuzamos I., két párhuzamos II., egy III., és egy IV. osztályban oszlottak meg. A 2. sz. Bányaipari Technikumba 148 tanuló iratkozott be két párhuzamos I. és két párhuzamos II. osztályba. A tanárhiány, különösen a műszaki tanárhiány még mindig kísértett. A szaktárgyak tanítására kénytelenek voltak a helybeli szénbánya vállalat mérnökeit óraadó tanárnak alkalmazni. Ez azonban azzal a hátránnyal járt, hogy nagy üzemi elfoglaltságuk miatt igen gyakran óráikat elmulasztották. Ez a körülmény a sikeres tanítást lényegesen hátráltatta. Ebben az évben megkezdődött a szertárak és a könyvtár fokozatos kiegészítése, s ez a rendelkezésre álló pénzösszeghez mérten többé-kevésbé sikerült. Különösen a fizikai és kémiai szertár felszerelését igyekezték pótolni. Az aknászképző technikumba való beiskolázás azokból az üzemi dolgozókból történt, akiknek a felvételéhez megkívánt feltételei megvoltak. Vagyis a betöltött 18. életév, legalább kétévi földalatti üzemi gyakorlat, és ebből legalább egy év vájármunkában töltve, továbbá négy középiskolai vagy az általános iskola nyolc osztálya elvégzése. Az egyes bányaüzemek a legjobb embereiket küldték az aknászképzőbe tanulni, mert a végzés után, mint képzett műszaki kádereket visszakapták, és hasznosan tudták üzemeikben alkalmazni őket. A bányaipari technikum továbbra is közvetlenül az általános iskolából a VIII. osztály elvégzése után vett fel tanulókat. 102