Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Cs. Sebestyén Kálmán (Nógrád megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, Salgótarján): Képek a Nógrádi Történeti Múzeum fényképtárából

Ez utóbbit elmondhatjuk Krúdy Pálról is. Azonban ő egész mentalitásában Gábler Vilmos ellentéte. Igazi fotóriporter. Számára a pillanat megörökítése a fontos. Képeinek döntő része a mozgalmasságot ábrázolja. Az 1878-ban, a Nógrád megyei Ludányban született Krúdy Pál örökölte családjának nyughatatlan szellemét. Hisz közeli-távoli rokonsága nemcsak az író Krúdy Gyulára terjedt ki, hanem az ellentmondásos megítélésű Krúdy Kálmánra, az 1849 utáni idők nógrádi „úri betyár" - „gerillájára", valamint az 1920-as években a Mátra és Karancs alján különböző bányavállalkozásokkal próbálkozó és politizáló Krúdyakra. Ő maga a losonci érettségi után jogi pályára készült, azonban az egyetemet a negyedik szemeszter után otthagyta. Losonc városánál kapott számvevőségi állást, ahol 1914-ben főszámvevőnek választják. Innen megy nyugdíjba is. Köztisztviselői állása mellett az 1920-as, 30-as években próbálkozik ő is - nem nagy sikerrel Ragyolc mellett, Csákányházán szénbányászattal. Ha életvitelében nem is követi elődeit, szellemében mindenképp. Hivatali tevékenysége mellett elmélyül a geológia és a hidrológia tanulmányozásában, majd az 1900-as évek elejétől a fényképezésben. Mivel nem rendelkezik olyan összeggel, melyet fényképezőgép vásárlására fordíthat, felkeresi a századelő neves losonci hivatásos fényképészét, Halmy Bélát. Visszaemlékezésében a következőképp idézi ezt föl: „megkértem őt, hogy az egyik használaton kívüli fényképezőgépét engedje át nekem egy bizonyos időre, hogy a fotografálást begyakorolhassam, s előre is biztosítottam, hogyha a fényképezésben már jó eredményeket érek el, nem fogok neki konkurenciát okozni, sőt ha már eljutok odáig, hogy elfogadható képeket készítek, s abból az illető rendelni akar, úgy a lemezt átadom neki, hogy arról fényképet készíthessen és értékesítse azt." A Halmy tói kapott utazógép birtokában lényegében mindent fényképez, ami elé kerül. Arcképek mellett a losonci szüreti mulatságot, a 16. tüzérezred tisztikarának vadászatát, az Ipoly árvizét Kalondánál, a losonci gyorsvonatot stb. Képeinek érdekessége - szerencsénkre -, hogy a jobb alsó sarokban szerepel az aláírása és a készítés évszáma, néha napja is. „Egy alkalommal - írja - képeimet látta gróf Wenkheim Ferenc, a gácsi vár akkori ura, és felhívta a figyelmet, hogy a londoni „Salon London of Photographi" - egyesület nemzetközi pályázatot írt ki vári felvételekre, s az általuk meghirdetett pályázaton bárki résztvehet..." Ettől ösztönözve készítette el sorozatát a gácsi várról. Bár ezeken a képeken is feltűnik a pillanat adta lehetőség kihasználása, de hangsúlyosabb a komponáltság, a felvétel helyének gondos kiválasztása. A 45 darabból álló fotóalbum - melynek sajnos csak töredéke került be múzeumi gyűjteményünkbe - meghozta számára az elismerést. „A fotópályázat eredményét - emlékezik vissza Krúdy Pál - a The Graphik és a Photographische Rundschau is közreadta, amelynek eredményeként úgy az angol, mint a német kamera-gyárak és optikai intézetek, valamint a lemez- és papírgyárak elárasztották olyan tömegű anyaggal, hogy azokat alig tudtam az ötszobás lakásomban elraktározni, és valamennyi küldő cég és társulat azon a papíron készült képet kért és szakvéleményt, ezzel viszonoztam a küldött áruk ellenértékét". A felhalmozódó fényképészeti anyagok és a 25 darab fényképezőgép adta neki azt az ötletet, amely elvezetett 1905-ben a Losonci Amateur Fényképezők Egyesülete megalaku108