Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Cs. Sebestyén Kálmán (Nógrád megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága, Salgótarján): Képek a Nógrádi Történeti Múzeum fényképtárából

lásához. Krúdy Pál elképzelése szerint a belépő tagok kaptak gépet, fotóanyagokat és az ő szakmai irányítása mellett dolgoztak. Az elkészült képekből egy év után kiállítást rendeztek, ahol a díjnyertesek megkapták saját tulajdonukba a gépeket. Ez meghozta az egyesület elismerését is, oly módon, hogy a díszelnök felkért Wagner Sándor királyi tanácsos, Losonc város polgármestere és Rakottyay György, a város legjelentősebb üzemének tulajdonosa, szívesen vállalta azt. A 30-35 tag tíz éven keresztül működött az egyesület keretében, amely a világháború miatt, 1915-ben szűnt meg. Krúdy az egyesület vezetése mellett technikai újításokkal is kísérletezett. Visszaemlékezése szerint a Goerz Berlin-Fridenaui Optikai Intézet és Kameragyár pályázatára, amely olyan lemezkazetta megalkotására szól, „amelybe tetszés szerinti lemezek helyezhetők el, de betétek nélkül", adta be újítását. „A találmányomat át is vették Berlinben tőlem" - írja -, de „... kb. 15-20 nap múlva kaptam a gyártól egy rövid értesítést, amelyben azt közölték, hogy sajnálatukra az ígért összeget (30 ezer márka) nem áll módjukban kifizetni, mert tudtukon kívül szabadalmi osztályuk az enyémmel megegyező kazetta-tervet készített, a berlini szabadalmi hivatalhoz már be is nyújtották..." Krúdy a szabadalmi bírósághoz fordult, amely elutasította a cég szabadalmi kérvényét és kimondta, hogy hasonlót 25 éven belül nem nyújthat be. Ezen fiaskó következtében Krúdy Pál az 1910-es évek közepétől csak a fényképezéssel foglalkozott. Âz évek során a kezdeti lendülete is lefékeződött, s a minden adódó pillanat fényképezése helyébe a mérlegelés és a fontosabb, kifejezőbb jelenségek fényképezése lépett. így örökített meg az 1920-as években több kis magánbányát, az ott zajló munkafolyamatokat, amelyek a bányászat történetét kutató számára kuriózumot jelentenek. Gábler Vilmos és Krúdy Pál tevékenységének vázlatos bemutatása, úgy hiszem, valamennyire érzékelteti, hogy a századfordulón az akkori modern képrögzítéshez milyen különböző utak vezettek, s az egyéniségek magukon a képeken keresztül is hatnak. Múzeumunk fényképgyűjteménye erről is beszél - de mint az elején is említettem - más dokumentumokkal együtt. 109