Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - B. Horváth Csilla (Janus Pannonius Múzeum, Pécs): A Janus Pannonius Múzeum űj- és legújabbkori osztálya fotógyűjteményének ismertetése

képei alapján ismerjük a fő utcában, a mai színház helyén állott katonai kórház 19. sz. elején készült épületét. A Nádor szálló régi épületét is ő fényképezte le. A híres máriagyüdi fogadalmi templom első fotóját is Exner Károlytól ismerjük. Az apa Exner Gyula készítette a ma ismert első látképet a városról, valamint a zsinagógáról és a vaspályáról. Tőle ismerjük a székesegyház Polláck-féle átalakítás előtti képét is. Exner Gyula képe alapján tudjuk, hogy a tettyei rom mennyivel épebben állt az 1870-es években. A későbbiek során is főleg a belváros állt a fotósok érdeklődésének a középpontjában. A fő téren általában három részletre figyeltek a fotósok: a városházára, a ciszterci gimnáziumra s a tér közepén álló török Gázi Kászim pasa dzsámijára, így ezeknek az épületeknek és a környező házaknak az alakulását is leolvashatjuk a képekről. A városközpont földszintes barokk házainak eltűnését, s a helyükre emelt két-, háromemeletes ún. „paloták" megjelenését a századfordulón. Az 1910es évektől kezdődően, de főleg az I. világháború után kitágult a várost fényképező hivatásos és amatőr fényképészek tematikája. A belváros kisebb utcáiba és a külvárosba is elmerészkedtek már. A város első futballpályájának képe is ebben az időben készült. Az 1930-as évek végéről van egy sorozatunk, amely egy külvárosi tisztviselőtelep építését kísérte figyelemmel. 1948-ban a város egyik hivatásos fényképésze, Kozma Gizi a belváros üzleteit és tulajdonosait kapta lencsevégre. A képek elemzése során kibontakozik az akkori kirakat-kultúra, az eladók és a tulajdonosok viselete, amely más forrásból ilyen szemléletesen nem tehető meg. Az 1960-as években a város szigeti külvárosának szanálásakor szintén akadt egy amatőr fényképész, aki megörökítette, habár elég rossz minőségű képeken, ezt a 19. század közepén épült negyedet. Az épületek külső felvételei mellett az újonnan elkészült középületek, hivatalok általában megrendelésre készült belső felvételei is megtalálhatók a gyűjteményben. Két példa ezek közül: a régi, 1905-ben lebontott városi tanács közgyűlési termét 1897-ben fotózták le. Egyszerű hosszú asztal, körülötte magastámlás székekkel, a falakon a városatyákat és Erzsébet királynét ábrázoló festmények láthatók. 1941ben a mai Jelenkor irodalmi folyóirat szerkesztősége helyén megalakult az Olasz Intézet pécsi kihelyezett tagozata. Innen hat belső felvételt ismerünk, az irodákról és a nagy előadóteremről. A képekről leolvashatjuk, hogy az utána ideköltözött Jelenkor megörökölte a teljes berendezést, s ez maradt egészen a közelmúltig ott. ///. A FÉNYKÉPÉSZEK HAGYATÉKAI Sajnos a város legismertebb és legjelentősebb fényképészének, Zelesny Károlynak (1872-1913) /ez a működési ideje/ és két gyermekének, Ottónak és Emíliának a munkásságáról csak fényképalbumok és fényképeik alapján tudunk képet alkotni, mert 1953-ban a család utolsó fotósa, Emília halála után a képeket és az üvegnegatívokat s az üzletre vonatkozó minden iratot megsemmisítették, s hamarosan a házat is lebontották. Hárman 78 évig fényképeztek Pécsett. A 20. században tevékenykedő hivatásos fotósok közül háromnak, az amatőrök közül kettőnek, ha nem is teljes hagyatékát sikerült eddig begyűjteni a múzeumba. 74