Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - Bolykiné Fogarasi Klára (Néprajzi Múzeum, Budapest): „Érték a fotóban” – a néprajzi fényképezés korai időszakában
területeinek csaknem felét a puszták cselédjei művelik... ez a népréteg ... a falvak mögött ... eldugva ... elzárva, tökéletes elszigeteltségben él. Egész napi, sőt vasárnapi elfoglaltsága miatt a pusztát szinte sohasem hagyja el, lakhelyén hozzáférni pedig a nagy távolság, a rossz utak, a különleges hazai viszonyok miatt, de e nép ősi bizalmatlansága miatt is nehezebb vállalkozás ... mint egy középafrikai törzs tanulmányozása." (17.) Ilyen távoli települések - a polgárosodástól, így a fényképezés lehetőségétől is távol eső társadalmi csoportok lakóit fényképezve találhatók példák - még a század első évtizedeiben is - a képmásalakítás sajátos változataira. (Ennek a folyamatnak első, nulladik - azaz képileg nem látható - állomása volt a fényképezés elutasítása.) Sajnos, az egyes felvételek készítését - a koraiakét különösen nem - nem kísérték írásos feljegyzések. Az írásos hitelesítés hiánya ellenére azonban jól látható, hogy bizonyos esetekben a képmásismeret vagy a helyzetismeret hiánya, bizonytalansága az arckifejezés készületlenségét, rendezetlenségét - máskor komorságot, bizalmatlanságot - eredményezett. Ez a kezdeti állapot úgy jellemezhető, hogy lényegében nincs tudatos képmás-alakítás. Szembetűnő az a különbség, ha ugyanazon a felvételen két generáció képviselői állnak előttünk; vagy még inkább, ha ezeket a felvételeket a „klasszikus korszak" képeivel összehasonlítjuk. Ott az elkészült kép minden eleme - ünnepi ruha, fegyelmezett testtartás, méltóságteljes arckifejezés - a tudatosan vállalt hovatartozás, a paraszti öntudat kifejeződése, a fénykép pedig az önreprezentáció eszköze. A képmásalakítás első időszakában mindezek hiánya a jellemző. Itt társadalomtörténetileg, mentalitástörténetileg - egy korábbi kor „arcképe", társadalmi közérzet kifejeződése látható. Gyűjteményünkben a Garay Ákos által készített fölvételeken, fotósorozatokon látható, hogy - mint Bartók a zenében, - ő képileg igyekezett archaikus jelenségeket találni. Olyan paraszti modelleket keresett, akiknek hajviselete, ruházata a még Magyarországon fellelhető legregiesebb vonásokat őriz. Eközben azonban olyan „mozzanat" is megörökítésre került, amely a fotó készítőjének eredetileg feltehetően nem is állt szándékában - nekünk azonban ritka értékek: a képmásalakítás korai változatainak dokumentumai. A felvételek sajátos képmásalakításának magyarázatát több - egyidőben létező és ható - jelenségben kell keresnünk: a szegényparasztság körében az egyéni képmás-ismeret elsődleges forrása, a tükör használata is ritka volt (18.); a már említett bizalmatlanság; nem alakultak ki a fényképezőgép előtti viselkedésnormák; stb. A fényképezőgéppel szembeni viselkedésnek ezek a korai sajátosságai később eltűnnek, megváltoznak. A fényképezés elterjedése pedig segíti a parasztság önmagáról kialakított képének változását. II. A mindennapi élet eseményeit ábrázoló felvételek vizsgálatának tanulságai A fényképezett témák köre - alkalmazott fotográfiáról lévén szó - többszörösen meghatározott: egyrészt tudománytörténeti szempontoknak alárendelt (legtöbbször a néprajztudomány aktuális témaköreihez kapcsolódik); másrészt jellemző egyfajta 132
