Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 28. Korreferátumok - Bolykiné Fogarasi Klára (Néprajzi Múzeum, Budapest): „Érték a fotóban” – a néprajzi fényképezés korai időszakában

történeti meghatározottság. Az intimszféra körébe tartozott - tehát nem örökítették meg - a tisztálkodás, szépítkezés, napi vallásgyakorlás, fohászkodás, büntetés megnyilvánulásait, vagy a hétköznapi élet - akkor érdektelennek minősített eseményeit (közlekedés esőben, elmélyült beszélgetések gusztusai, stb.). Szendrey Ákos foglalkozott a magyar nép jelnyelvének leírásával, az ő kutatásaiból tudjuk, hányféle mozdulat létezett és szállt sírba, amely a népi kultúrának ugyanolyan jelentéstartalmakkal gazdag világa volt, mint pl. a díszítmények szimbólumrendszere. Nem csupán a műtermi képeket, hanem az eseményfotók nagy részét is jellemzi egyfajta szertartásosság. A falusi közösségekben szigorú szabályai voltak nemcsak pl. az életkor, statushelyzet szerinti öltözködésnek - de a testtartásnak is. Ha az utcára léptek il. ha idegen lépett a házba - attól a pillanattól már nem egymás között voltak - ezért a nyilvánosság ellőtti viselkedés követelményei léptek életbe: ügyelni kellett a mozdulatokra (feszes tartás, egyenes hát), a járásra, lépéseik módjára, stb. Mindezek a „hagyománytól megkövetelt" viselkedés részét képezték. (19.) A gyűjtemény egészét tekintve ezért olyan kevés a hétköznapi élet spontán megnyilvánulásait - magatartását, tevékenységeit - ábrázoló fénykép. A teljes hitelességre törekvés (a manipulálatlan valóság megörökítésének) fontosságát kevesen ismerték fel - amely Orbán B-nak oly természetes volt: a modelleket és a falusi élet eseményeit észrevétlenül kell „lelopni". (A korai időszakban elháríthatatlan akadály még a fényképezőgépek „tudása" is - a hosszú expozíciós idő.) Szerencsére azonban jónéhány esetben készülnek ilyen képek. Az eseményfotó és a pillanatkép műfaján belül ezek a legértékesebb felvételek. A Ny-Európai zsánerfestészet - a maga eszközeivel, tartalmi- és stílustörténeti meghatározottságaival - ábrázolta a köznapi élet jeleneteit esetenként. Nem témája ugyanakkor ennek a műfajnak a paraszti munka, a falusi hétköznapi élet ábrázolása - ill. nagyon kevés azon mesterek száma, akik ezt a tematikát választották. A fotótörténetben sem fordul elő ez a képtípus (a fényképezés - eredete és kezdeti használói révén - a polgársághoz kötődő eszköz és műfaj. Ezért a korai fotótörténet zömében polgári témák vizsgálata, az életkép korai változatai pedig „kvázi" életképek s nem valódiak.) Az élettér, a paraszti környezet tárgyi elemeit vizsgálva a parasztpolgárosodást megelőző korszak fényképein azt látjuk, hogy a lakótér nem bővelkedik tárgyakban - éppen csak a legszükségesebbek fordulnak elő: a mi szemünknek szokatlan tárgyszüke a jellemző. A parasztság szegényebb rétegeinél ebben az időszakban a tárgyak előállítása és beszerezhetősége nem volt könnyű. Az eszközöket, szerszámokat, ruhadarabokat maguk készítették - ritkábban mesteremberektől vásárolták, így azok értéke, megbecsültsége is jóval nagyobb, életkoruk pedig jóval hosszabb volt. Képi bizonyítékai ennek az egymásnak átörökített, s a többszörösen foltozott hétköznapi ruhadarabok gyakorisága. A bútorzatban, textiliában, presztizstárgyakban történő értékhalmozás, a tárgyak „megkettőzése" (20.) csak később, a gazdasági fellendülést követően, ill. a módosabb paraszti rétegeknél vált szokássá. 133