Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
Előadások - Kincses Károly (Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét): A fotó értéke – érték a fotóban
előtt álló soros feladatok (pl. számítógépes nyilvántartás, leltározás, konzerválás, restaurálás) elvégzését az eredeti műtárgyak és a reprodukciók, másolatok vegyes tárolása. Itt három szintet kell megkülönböztetnünk az érték szempontjából. A nyugati szakirodalom által vintage-nak nevezett eredeti, autorizált szerzői pozitívokat; a szerző által készített eredeti negatívokat és róluk készült későbbi kópiáit, valamint ezektől elkülönítve a reprókat, reprinteket, másolatokat. Hogy ezek 1993ban Magyarországon mennyire nem utópisztikus kérdések, azt a kollégáknak nem kell bizonygatnom. Csak utalok arra, hogy például a szerzői jogok kérdése milyen szorosan összefügg az eredetiség problémájával. Ma még a magyarországi múzeumok - néhány szórvány esettől eltekintve - ellavírozhatnak a zavaros víz tetején, már ami a tisztázatlan szerzői jogok kérdéseit illetik, mert viszonylag kevés a külföldi megrendelésük, s nem figyelnek rájuk eléggé. De már nemzetközi botránnyá dagadt az illegálisan másolt videokazetták, hanghordozók magyarországi ügye, most perelnek néhány kiadót és újságot nyugatról, mert a jogok figyelembe vétele nélkül publikáltak szövegeket és képeket, s nincs messze az a nap sem, amikor a fotóval foglalkozó magyarországi gyűjteményeknek is szembe kell nézniük azzal, hogy Európa fejlettebb részein, ahová oly nagyon törekszünk, már kiépült intézményrendszer védi az alkotók személyiségi s szerzői jogait, s nemcsak az illető ország határain belül. Jobban fizetik ott az alkotókat, magasabb a képek felhasználásakor kifizetett jogdíjak összege, s ennek megfelelően - az előadás elején már utaltam arra, hogy minden mindennel összefügg - a fotókat birtokló gyűjtemények is több pénzhez jutnak, melyből telik gyarapításra, védelemre is. Szerintem rövid időn belül Magyarországon is törvény fogja ezeket a szerzői jogi kérdéseket szabályozni, de akkor már késő lesz szembenézni azzal, hogy gyűjteményünk darabjai közül melyikre vonatkozik, melyikre nem. Csak érintőlegesen említem, hogy ez nemcsak jóval nagyobb bevételeket jelent majd a képpel és annak csorbítatlan szerzői jogával rendelkező múzeumnak, de további feladatokat is ró az ott dolgozókra. Egyebek mellett például mindenkit arra kötelez, hogy a publikálásra, kiállításra kerülő fotó képaláírásában a lelőhely mellett a szakmai alapadatokat is minden esetben feltüntesse. Ám ennél sokkal fontosabb, hogy az értékként kezelt fotó-műtárgyak állagmegóvására, védelmére, restaurálására a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul több gondot kell fordítania minden közgyűjteménynek. Azért, hogy a birtokunkban lévő, esetenként dollár-tízezreket is érő fényképek értéke jövőre se csökkenjen, következetesen át kell gondolnia kinek-kinek a gondjaira bízott fotóvagyon konzerválásával, restaurálásával, megfelelő tárolási feltételeinek kialakításával kapcsolatos feladatait. Itt és most mondjuk ki végre, hogy a közgyűjteményekbe kerülő fotók némelyike nem csak úgy magától ment tönkre, hanem a szakszerűtlen kezeléstől, a hozzá nem értésből eredő gondatlanságtól. Záró mondatként annyit, hogy ha elfogadjuk az alaptézist, hogy a fotó érték, akkor annak megfelelően kell bánnunk vele. Ez még mindnyájunknak sok új megtanulnivalót és plusz feladatot jelent - engem is beleértve. 14
