Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
Előadások - Stemlerné Balog Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeuma, Budapest): A fénykép mint történeti emlék és forrás
A FÉNYKÉP MINT TÖRTÉNETI EMLÉK ÉS FORRÁS Stemlerné Balog Ilona (Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeuma, Budapest) A fényképről, mint történeti emlékről és forrásról szólva fel kell idéznem Glatz Ferencnek a „Tárgyi emlékek és történeti muzeológia", valamint „Az új történetírás, a forráskiadványok és a modern segédtudományok" című korábban írott tanulmányait („Történetírás korszakváltásban", Gondolat Kiadó 1990.) amelyek segítettek elrendezni a fényképről, mint történeti emlékről és lehetséges forrásról az évek során összegyűjtött tapasztalataimat, gondolataimat. Mindenekelőtt a történeti emlék és történeti forrás fogalmára utalnék: történeti emlék mindaz az írott tárgyi illetve hang- és képanyag, amelyet az előző korok ránkhagytak esetünkben tehát minden fénykép, amely ránkmaradt és ma fellelhető. Történeti forrássá akkor válik, ha kiemeljük a történeti emlékek sokaságából és feltárjuk (meghatározzuk) vagyis olyan információkat kapcsolunk hozzá, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy a történeti kutatás számára felhasználható legyen, forrásként szolgáljon. Muzeológusi munkánknak az a része, amelynek során speciális társadalom-, technika- és kultúrtörténeti ismereteink felhasználásával az adott fényképet kiválasztjuk a történeti emlékek sokaságából és meghatározzuk, azaz lehetővé tesszük, hogy történeti forrássá váljon - véleményem szerint - tevékenységünk legérdekesebb, egyszersmind legfelelősségteljesebb szakasza. A történeti emlékben a lehetséges forrás felismerése önmagában is alkotó jellegű folyamat, s ehhez szükség van speciális ismereteink mozgósítására. Úgy gondolom, nem kell bizonygatnom azt, hogy a fénykép miért alkalmas arra, hogy történeti forrásként szolgáljon. Csak megemlítem néhány olyan tulajdonságát, amelyek szinte predesztinálják arra, hogy a történetírás az eddigieknél jobban éljen vele. A fénykép sajátosan egyesíti magában az írott és a tárgyi forrás bizonyos jegyeit. Az írott emlékek az írásban rögzített gondolatok, a mondanivaló révén válnak forrássá, a tárgyi emlékek alapvetően a korábbi korszakokban betöltött eszközfunkciójuk révén. A fénykép egyszerre hordoz vizuálisan megragadható tartalmat (amit a kép ábrázol), valamint a korábbi korszakokban betöltött szerepéről szóló információt. Indokolt tehát, hogy a képi tartalmán túl a mindenkori társadalomban betöltött szerepét is vizsgáljuk. (Csak megjegyzem, hogy valószínűleg ez a kettősség az oka annak, hogy fényképet mind az írott, mind a tárgyi 15
