Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

Előadások - Kincses Károly (Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét): A fotó értéke – érték a fotóban

Kincses Károly (Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét) Mint minden a világon, a fotó területén is minden mindennel összefügg. Az egész csak akkor működhet jól, ha az alkotórészek kiépültek és hiba nélkül funkcionálnak. Nem mondok újdonságot a jelenlevőknek, ha kijelentem, hogy nálunk a fotográfiával nincs minden rendben, az Egész nem tökéletes és a részterületek némelyike még ki sincs találva, nemhogy működne. Éppen ezért, akármelyik oldalról kezdjük is el vizsgálni a fotó mai helyzetét Magyarországon, bárha más-más utakon, de ugyanazokhoz a megoldásra váró gondokhoz jutunk. Mai vizsgálatom tárgya a fotó értéke. Kicsit kevésbé leszek pesszimista, mint amennyire tudnék, hiszen egy kiállítási térben beszélek, ahol remek fotók függenek, majdnem ideálisnak nevezhető körülmények között. Sikerült - először a magyar muzeológia történetében - összegyűjteni a legnagyobb vidéki és fővárosi közgyűjtemények legértékesebbnek tartott fotóműtárgyait. így együtt még soha... és ki tudja mikor, ki tudja, lesz-e belőle értékének megfelelően kivitelezett album... A kiinduló helyzet a következő: 1. A fotó pénzt ér, méghozzá külföldön sokkal többet, mint nálunk. Éppen ezért (nem Magyarországon) a fotóműtárgyaknak kiépült piaca van, szakértőkkel (akik sokszor a muzeológusoknál jobban értenek a fotóhoz), közvetítőkkel (galériásokkal, árverésekkel, ügynökökkel), akik mind megtalálják a számításukat a fotó révén, s nem utolsó sorban fizetőképes vevőkkel, akik tudják, hogy értékes fotót vásárolni nem rossz tőkebefektetés, hiszen értékálló, ahol vette, bármikor el is adhatja, stb. 2. A fotográfia elismerten a nemzeti kultúra része és nemcsak szóban deklarálva mint nálunk, hanem rendeletekben, gyakorlati tettekben is megnyilvánuló módon. Csak egy sokak által ismert példa: André Kertész még életében a magyar államra hagyta volna felbecsülhetetlen értékű fotós hagyatékát, ha az állam biztosította volna, hogy nemzeti értéknek nyilvánítja, méltó módon helyezi el, feldolgozza, működteti. Csak hivatalos levelek garmadája született az ügyben, de mindenki menekült a döntéstől. így lett minden a francia államé. (Hasonló rémtörténetekkel sokáig tudnám szórakoztatni a nagyérdemű közönséget.) Mindezek következményeként Magyarországon jóval értékén alul lehet fotókat vásárolni, ami a közgyűjtemények pénzszegény állapotában látszólag nem kellemetlen állapot, de hosszú távon nagyon veszélyes, mert a hazai piacokon alacso11 A FOTÓ ÉRTÉKE - ÉRTÉK A FOTÓBAN