Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)
lanatban elárulta, hgoy nem mindennapi egyéniséggel állunk szemben; a nagyvárosi embernél szinte szokatlan, feltűnően egészséges arcszín, atlétatermetével egyetemben viszont csaknem nyárspolgáriasan szolid életmódra engedett következtetni, ... még iskolás koromban, 1893-ban láttam először Vaszary János festményét, mely nagybátyját, a hercegprímást ábrázolta. Akkor ez a kép, a megszokott konzervatív ízléstől eltérő irányzata miatt, néhány Rippl-Rónai festménnyel egyetemben őszinte megbotránkozást váltott ki belőlünk, akik kultúránkat a Gartenlaube és hasonló, szolid német családi lapokból merítettük;... Az ízig-vérig modern ember, aki a jelent túlszárnyalva inkább a holnapnak él, ahogy megjelent a régi budai házban, úgy hatott, mintha valamely más csillagzatról csöppent volna oda, özvegyasszonyok és vénkisasszonyok divatjamúlt otthonába. Az akkor 37 éves férfi azonban éppen azért, mert munkája minden idejét lefoglalta, keveset járt társaságba és Kuhnék meghívását is csak édesanyja unszolására fogadta el. Az anya leghőbb kívánsága volt, hogy fia, János is megházasodjék, de az kissé nehéz kérdésnek látszott, mert az amúgy is magába vonult természetű fiatalember egészen a munkájába temetkezett, s alig lehetett rábírni, hogy zsúrra vagy estélyre elmenjen. Közvetlenül az eljegyzés előtti időszakból, a művész anyagi helyzetéről írja: Művészembernél szinte szokatlan tárgyilagossággal felvilágosított anyagi helyzete felől. Elmondta, hogy nagybátyja, a hercegprímás révén már többször kapott megrendelést nagyobb oltárképek megfestésére, s így sikerült eddig 40.000 korona tőkét gyűjtenie. Jelenleg is meg van bízva a Nógrád megyei Málnapatak kegyúri templomának a Szentháromságot ábrázoló oltárképének elkészítésével. Ennek a munkának a honoráriumát egy nagyobb tanulmányútra kívánja fordítani. Spanyolországba szándékozik utazni, hogy azután az ott gyűjtött anyagot feldolgozva, jövő évben itthon kollektív kiállítást rendezhessen, melyből az erkölcsi sikereken kívül nagyobb anyagi hasznot is remél. Ezt a szándékot meg is valósította, miután előzőleg papa névnapi ünnepélye alkalmával nyilvánosságra hoztuk eljegyzésünket. Április elején indult, előbb Velencében, Milánóban, Nizzában, majd Barcelonában és Madridban tartózkodott hosszabb ideig. Én már kiköltöztem Szántóra, s örültem a csaknem mindennap érkező levelezőlapoknak, leveleknek... Megemlékezik a házastársak közötti kisebb-nagyobb összezördülésekről és a boldog, békés napokról is. Egy ilyen derűs nyári nappal kapcsolatban kerül szó a Nógrádi búcsúsokia. Még élénken emlékszem Nagyboldogasszony napjára: a nyári virágok káprázatos szímpompája, a templomba zarándokoló falusi nép ruháinak tarkasága egybeolvadt a ragyogó napsütésben, mintha diadalmámorban úszott volna az egész világ a mennyország királynéjának felmagasztaltatása ünnepén. Ezen a napon született meg gondolatban Vaszary Jánosnak egyik legnevezetesebb képe, a jelenleg a Szépművészeti Múzeumban lévő Nógrádi búcsúsok. Templomba menet ugyanis Szántó és Rétság között az erdő szélén egy csoport falusi asszonnyal, leánnyal találkoztunk, akik egy fa alatt megpihentek, s ő a gyönyörű színes ruhák 28
