Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Szirmai Viktória: „Új” ökológiai válság. Az újvárosi társadalmak és az ökológiai problémák
Az új városfejlesztési politikát meghatározó okok Az új városokat Magyarországon alapvetően gazdasági és iparfejlesztési, ideológiai, hatalmi célok és nem társadalomalakító, társadalmi konfliktuskezelő megfontolások hozták létre. A második világháborút követően az államszocialista hatalom legfontosabb célja a gyorsított ütemű ipari fejlesztés, a nehézipar megteremtése, részint az önellátó nemzetgazdaság kialakítása, részint egy látványos gazdaságfejlődés elindításának ideológiai elképzelése miatt. A feszített ütemű fejlesztéssel a fejlett nyugat-európai társadalmak gazdasági szintjét akarták utolérni. A normatív, a valóságos lehetőségektől elrugaszkodott gazdaságfejlesztési törekvések érdekében a mezőgazdaságot visszafejlesztették: a mezőgazdaságban keletkező többletterméket is az iparosításba ömlesztették. A legkülönbözőbb infrastrukturális beruházásokat, közte a lakás- és a lakóhelyi fejlesztéseket pedig minimalizálták. Az erőltetett ipari fejlődés sikere döntő mértékben függött attól, hogy a keleteurópai országok mennyire tudják biztosítani az energia- és nyersanyagellátást, a szén és a szénhidrogének kitermelésének és feldolgozásának gyors ütemű növelését, az acéltermelés, a bauxitbányászat, az alumíniumipar fejlesztését. Ezért a nyarsanyagbázisok kialakítása, az új ipari beruházások megvalósítása központi tervezési feladat lett. A nyersanyaglelőhelyek és az azokra ráépülő új nagyberuházások körül általában hiányoztak a települések. A termelés, a beruházások működtetése pedig munkaerőt, a munkaerő pedig lakásokat, lakóhelyeket követelt. Az új városok helykijelölésében nemcsak a nyersanyaglelőhelyek, de a mezőgazdasági régiókban meglévő szabad munkaerőkínálat is szerepet játszott. A katonai stratégiai szempontok szintén fontosaknak bizonyultak a helykijelölésben. Az új városok kialakulása A szénbányászat, a villamosenergia-termelés, a cementgyártás és az alumíniumkohászat biztosítására építik Tatabányát, 1949-óta város. Ugyanebben az évben kap városi rangot Ózd, a kohászat egyik központja. 1949-ben dönt a Minisztertanács az acélipar centrumának, a későbbi Dunaújvárosnak - akkori nevén: Sztálinvárosnak - az építéséről. Várpalota 1951 óta város. Iparára az alapanyagtermelés a jellemző: a lignitbányászat, a nehézvegyipar és az alumíniumkohászat. A barnaszénbázisra települt hőerőmű bázisán Kazincbarcika 1954-ben lép az új városok közé. 1956 után a vegyipar adja a gazdasági karaktere alapját. Leninváros 1966-ban indul gyorsfejlődésnek. Gazdasági szerkezetét az ötvenes években idetelepített vegyipar, a hőerőmű és kőolajfeldolgozó finomító és olefinüzem határozzák meg. 1991 óta a neve Tiszaújváros. A bányászatra és hőerőműre épült Oroszlány 1954 óta város. 1959 Ajka várossá nyüvánításának az éve. A legjelentősebb üzemei a szén- és bauxitbányászat, az erőmű és a timföldgyár, az alumíniumkohó és az üveggyár. Százhalombatta 1960-ban indul fejlődésnek a kőolajipar és hőerőmű bázisán. A paksi atomerőmű mellett kialakított új település építése 1970-ben kezdődik. 7
