Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Szirmai Viktória: „Új” ökológiai válság. Az újvárosi társadalmak és az ökológiai problémák
A mai értékelések gyakran hajlamosak arra, hogy a magyar új városokat csupán implantációkként értékeljék. Olyan képződményként, amelyek nemcsak a magyar településhálózat történeti alakulásától idegenek, hanem az urbanisztikai elméletektől is. A magyar urbanisztikai gondolkodásban is megvoltak az új építészetet megalapozó szellemi gyökerek. A húszas, harmincas években a szociális problémák, a munkások égetően rossz lakáshelyzete, a nyomornegyedek láttán a társadalmi problémákra érzékeny magyar építészek és várostervezők egy csoportja ez idő tájt virágzó német funkcionalista építészeti iskola, a Bauhaus, a QAM és a szovjet konstruktivizmus eszméi felé fordultak. A 1919 és 23 között működő Ma című folyóirat körül csoportosuló konstruktivista építészek és művészek is elfogadták a kollektív társadalom felépítésének a gondolatát és azt, hogy a konstruktivista építészet felhasználásával, a standardizálás, a racionalitás, az építési költségek csökkentése alapján kell megoldani a munkások lakásproblémáit. A hivatalos magyar vezetés ellenállt nemcsak azért, mert ez idő tájt Magyarországon a történeti hagyományokon nyugvó építészet, az erdélyi reneszánsz formák, a szecesszió, a német expresszionizmus uralkodott, és nemcsak azért mert az uralkodó társadalmi körök is elutasították az új eszméket. A magyar ipar felkészületlen volt a tömegtermelésre, az iparszerű építkezésre. A kelet-európai gazdaságok sem a húszas sem az ötvenes években nem képesek az avantgárdé építészek által felkínált architekturiális modelleket elfogadni. Nemcsak a gazdasági, a technológiai feltételek hiányoznak, hanem a társadalmi politikai feltételek sincsenek meg. Az államszocialista társadalmi berendezkedés kialakulásának kezdeti időszakában nem kívánta a társadalmi feszültségeket, a lakásproblémákat kezelni. A konstruktivizmus eszméje alapvetően emiatt bukik meg egész Kelet-Európában. Az 1950-es években az új magyar iparvárosok első negyedei a szocialista realizmus formavüágának jegyében épültek. Ez az építészeti ideológia, amely már nem törekszik a szocialista társadalom formálására, csupán kifejezésére, megfelelő eszköznek bizonyult a látványos, - had tegyem hozzá - igen költséges és lassú lakóhely prototípusok kialakítására. A későbbi időszakok modern építészeti stílusjegyei is ezekben a városokban kerültek először kipróbálásra. 2. A centralizált város- és lakásfejlesztési politika Az ötvenes években a tervezés csúcsa, kizárólagos szerve a központi hatalom, a tervezési-fejlesztési mechanizmusok jellegzetességei itt formálódnak. A különös települések teljesen függő helyzetben vannak. Noha a függés mértéke különböző. A helyi tervezés lehetősége megszűnik. A települési önkormányzatok nem rendelkeznek a tervezés sem jogi sem financiális feltételeivel. A városfejlesztésiés tervezési döntések az állami intézmények belső alkufolyamataiban, a lakóktól, a társadalmilag érdekelt rétegektől, a nyilvánosságtól függetlenül alakulnak ki. A központi hatalom a települések mindegyikétől elvonja a fejlesztésre, önálló gazdálkodásra fordítható pénzeket, amit a központosítás után saját érdekei, preferált szempontjai szerint újraeloszt. 6
