Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Bárdos István. Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez
szerint még mindig nem volt templom Felsőgallán, s továbbra is a plébánia udvarán lévő összeomláshoz közel álló "oratóriumot" használták istentiszteleti célokra. Titulusa időközben megváltozott, mivel a visitatio szerint az már nem Szent István, hanem Szűz Mária volt. 1762-ben a morva származású, németül, magyarul és szlovákul egyaránt beszélő, Richnovszky Fábián látta el. Ekkor már katolikus bábája is volt a falunak. Az 1771. évi vis.can. a falut Felső-Gálya, Ober-Gálya néven említi. Temploma még mindig nem volt. Az istentiszteleteket a Fellner Jakab tervei alapján épített s immáron hat helyiséggel, pincével istállóval is rendelkező plébániaház két szobájában tartották, melyben két oltár volt. Főoltárát a Boldogságos Szűz, mellékoltárát Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték. Hordozható szószékkel, valamint nyolc kisebb és nagyobb "puha fából" készült székkel rendelkezdtek. A ház előtt álló fa haranglábon két harang kapott helyet. Az egyik kb. 100 kg a másik 60 kg súlyú volt. A sekrestye a plébánia egyik szegletében kapott helyet. Az új, megfelelő méretű plébánia épület jótékony hatással volt a település társadalmi életének szerveződésére. Az 1771. évi vis. can. szerint ekkorra már megalakult és működött a főleg gyermekeket összefogó "Congregatio Catholika" egyesület. Az iskolaépületben lakó kántortanító, jegyző ekkor, a németországi Furbachból érkezett - németül és magyarul is beszélő - Huber Ferenc volt. A megnövekedett gyermeklétszám ekkor már segédtanító alkalmazását is megkövetelte. A hívek számának gyarapodása és gazdasági erejük növekedése folytán egyre határozottabban fogalmazódott meg egy templom építésének igénye is. Az építkezés végül Grossmann József 1783-ban készült tervei alapján 1794. október 15-én kezdődött és 1798-ban fejeződött be. Az Esterházy Ferenc költségén épült templomot a főoltárral együtt október 4-én szentelték fel Szűz Mária tiszteletére. A ma is álló impozáns épület hossza 30,4, szélessége 13,3, magassága 9,5 méter. Szentélyének hossza 5,7, szélessége 3,8, magassága 7,85 méter. Kórusának magassága 6,65, szélessége 9,5, hossza 6,65 méter. Négy ajtaja, lapos-sisakos homlokzati tornya, s a kegyúri címer határozza meg külső képét. Berendezései között 8 darab Majkról származó 18. századi aranyozott gyertyatartó, egy 1728-ban készült zománcozott kehely, egy aranyozott ezüstkehely melyet Johann Friedrich Bräer augsburgi mester készített 1750 körül - található. Alsó- és Felsőgalla ekkorra egyre erőteljesebben önnálósult, s így lassan megérett a helyzet arra, hogy egyházi szempontból is kettéváljanak. Az ezt kezdeményező okiratot 1800. február 4-én írták alá. 1800-ban Eberhardt Ignác plébánost még a két Galla plébánosának nevezték ki, de csak 1800. december 6-tól, a hivatalos szétválás időpontjától ő már, csak Felsőgalla plébánosaként működött. Az immáron egyedül Felsőgallára figyelő plébános munkája a templom gazdagítására irányult. Ennek főbb eredményeit az 1812. évi vis. can. foglalta össze. Eszerint megépülte óta 32 paddal gyarapodott a templom, melynek tornyában ekkorra már három harang kapott helyet. A legnagyobbat Szent Ignác, a középsőt Szűz Mária, a legkisebbet pedig a szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelték. A főoltár és a mellékoltár ekkorra már teljesen elkészült. A főoltár fölött Szűz Mária bemutatásának képe, két oldalán egy-egy keményfából kézült angyalszobor, gyertyatartóval. Az oltár menzája vörösmárványból készült. A szentélyben Szent Flórián képe kapott helyet. A Szent Kereszt mellékoltár 1807. október 13-ra készült el. A visitatio idején további két oltár készült. Az egyik Szent Flórián, a másik Szent Vendel tiszteletére. A hajóban kapott helyet a templomépítés 64
